Hajdu László alezredes tiszteletre méltó utat tett meg a Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság vezetői beosztásáig, és sportos életmódja is példamutató. Terepfutásért kapott érmei irodája szekrényében lapulnak, de a 12 ezer lelkes városban sokan tudják, a hajnalonként kilométereket futó férfi nem más, mint az új rendőrkapitány.
Sportosan példás előmenetel.
– A Miskolc melletti Hernádnémetiben nőttem fel, és már végzett gépjárműtechnikus voltam, amikor úgy döntöttem, felvételizek a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába, amiben szerepet játszottak a rendőrségen belüli sportolási és versenyzési lehetőségek – válaszolta kérdésünkre Hajdu László, aki a miskolci Baross Gábor Szakközépiskolában érettségizett, és 1993 nyarán a Készenléti Rendőrség fővárosi bázisára szerelt fel. – Rendőrként még szolgálati időben is sportoltam, mert abban a nyolc évben, amikor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bevetési egységénél voltam, rendszeresen futottunk, akadálypályákat teljesítettünk, és kommandós versenyekre is jártunk.
Húsz évvel ezelőtt került tiszti állományba.
– Tisztként a Miskolci Rendőrkapitányság Betörési Alosztályán lettem nyomozó, majd felderítőként dolgoztam Miskolcon, melyet követően a Nemzeti Védelmi Szolgálathoz (NVSZ), onnan pedig a Terrorelhárítási Központ miskolci bázisára kerültem, ahol 2011 és ’16 között a Műveleti Osztály helyettes vezetője voltam. Utána egy időre visszatértem az NVSZ-hez, majd a Közrendvédelmi Osztály vezetője lettem a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányságon. Ezt követte a Miskolci Rendőrkapitányság Avasi Rendőrőrs parancsnoki beosztása. 2025. szeptember 1-jén lettem a Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság megbízott vezetője – foglalta össze az alezredes, aki ebben az időszakban is rendszeresen sportolt, csak a focizással hagyott fel. – Az első általános iskolai testnevelésórán kaptam kedvet a sporthoz, és a suli atlétikai csapatába is bekerültem, majd jött a foci, és 12 évesen már nagypályán játszottam. 2010-ben volt egy bokasérülésem a Nemzetközi Rendészeti Akadémia teremfoci-bajnokságán, ami elvileg csak a nyolchetes továbbképzés kiegészítő programja volt, de az albán kollegák nagyon komolyan vették a barátságos mérkőzést. Utána négy évig még focizgattam, azóta viszont már csak futok. Ma hajnalban is azzal kezdtem a napot.
A miskolci tartósan futólagos kapcsolat.
– Szeretek versenyezni, főleg csapatban, de nem ezért húzom fel nap mint nap a futócipőt. Büszke vagyok, hogy ’24 áprilisában a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság csapatával hatodikok lettünk a BM Országos Terepfutó Bajnokság IV. korcsoportjában, de a részvételért kapott emlékérmek legalább olyan kedvesek nekem – magyarázta Hajdu László, aki civil rendezésű váltóversenyekre is be szokott nevezni egykori miskolci kollegáival. – Több mint húszan vagyunk a Miskolc Police csapatában, de ebből már csak heten szolgálnak ténylegesen a Miskolci Rendőrkapitányságon, és nem én vagyok az egyetlen kapitány; régi jó barátom, Nagy Gábor r. alezredes, a kazincbarcikai kapitány is velünk szokott tartani. Az Ultrabalatonon átlagban három szakasz jut egy főre, a Kassa–Miskolc Ultramaratonon kettő, az Ultra Tisza-tó versenyen viszont csak egy, mert annyira embert próbáló, főleg dél körül.
Szolgálatteljesítés közben szurkoltak neki a kollegák.
– Itt, a Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányságon is sokan tudják rólam, hogy szeretek futni, legalábbis a közlekedésrendészetnél és a közrendvédelemnél, mert nemrég indultam a Sárospatak és Sátoraljaújhely közötti Kossuth Stafétán, és a forgalmat irányító, rendezvényt biztosító kollegák közül többen is hangos felkiáltással jelezték, szurkolnak nekem – idézte fel az alezredes, akiről egyre több újhelyi is tudja, hogy hajnali fél hat körül télen–nyáron fut pár ezer métert. – Utána be szoktam lépni az egyik pékségbe, és sosem felejtem, amikor egy kifelé jövő fickó vigyázzba állt, és tisztelgett, amikor meglátott. Csodálkoztam, hogy sportmaszkban is felismert, ami a hideg miatt volt rajtam. Az is emlékezetes volt, amikor a városszéli közösség egyik tagja rám köszönt, és azt mondta: „Eddig maga a legstabilabb.” Csak sejtem, mire gondolt, annak viszont örültem, amikor átmentem az önkormányzat képviselő-testületének ülésére, hogy beszámolót tegyek, és utána többen is rákérdeztek: „Megvolt a reggeli futás, kapitány úr?”
SZ. Z. J.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, HAJDU LÁSZLÓ
