Ronyva-legendák
A legenda szerint az I. világháború után a Magyarország és Csehszlovákia közötti határ megállapításakor a patakot annak érdekében tették meg határfolyónak, hogy a túlparton futó Kassa–Csap-vasútvonal teljes egészében a határ túloldalára kerüljön, és biztosítsa a kisantant országok közötti kapcsolatot.
Ennek következtében Sátoraljaújhely gyártelep-vasútállomása, de a város villanytelepe is Csehszlovákiához került.
1924-ben alakult ugyan egy magyar-csehszlovák vegyes bizottság egyféle határkorrekció elvégzésére, de az csak a városi vízmű telepét adta vissza.
Egy másik legenda szerint, amelyet Ablonczy Balázs említ Trianon-legendák című könyvében, amikor kijött az antant-bizottság felmérni a környéket, a csehek tüzet gyújtottak a Ronyva partján, pokrócot lengettek felette és azt mondták a franciáknak és a briteknek, hogy ott megy egy gőzhajó.
A Revíziós Liga idegen nyelvű, fényképes brosúrában mutatta be a békeszerződés képtelen helyzeteit: a szétszabdalt majorokat, utakat, birtokokat. Itt szerepel egy kép a Ronyvában fürdő gyerekekkel és egy kutyával, aminek a feje Magyarországon, de a farka már Csehszlovákiában van.
A sors iróniája, hogy 2010 nyarán az árvizek Sátoraljaújhelyet sem kímélték, akkor a kiöntött Ronyva valóban hajózható volt, néhol még a környező utcákban is csónakokkal közlekedtek pár napig.
A gyaloghatár
A Ronyva a mai napig határvonalként szerepel Magyarország és Szlovákia között.
A Rákóczi úti határátkelő a nyolcvanas évek közepéig az egyetlen határállomás volt Sátoraljaújhelyen. A város határában megépült közúti átkelő megnyitása után került fel a Ronyva-hídra a kerítés, és onnantól kezdve csak gyalogosan, vagy kerékpárral lehetett átmenni Szlovákújhelybe. Ekkor terjedt el a helyiek körében a gyaloghatár elnevezés.
