Őszintén mondom: Miskolc sokkal jobb hely, mint ahogy azt az ország egyéb részeiből gondoljuk. Amint meglátjuk a Bükk hegység csodálatos vonulatait és a mélyzöld erdőterületet, tényleg igazi mesevilágba csöppenünk. Áthaladunk a Szinva patak sziklaáttörésén, és máris Lillafüreden vagyunk.
A Palotaszállót csaknem száz éve építették, 1927 és ’30 között, hogy pótolja az elcsatolt országrészek magashegyi-ótátrafüredi luxusát. Balra mellettünk a völgybe vágódó Hámori-tó, jobbra egy betonkocka, „Turistaszállás” felirattal. Bózsó Gyula szerint ez azonban egy elhagyatott háborús óvóhely és egy rakétaelhárító központ sziklalabirintusának bejárata… Már most nagyon érdekes az egész, pedig még fel sem kanyarodtunk az erdőbe.
Aztán elérjük az erdőt. A földúton fölénk borulnak a lombok, majd Gyula egyszer csak lefékez. Ha már a Bükkben vagyunk, akkor megkóstoljuk a bükkfa frissen hajtott levelét.
Hosszan rágcsálom a lombot, és valóban kellemes az enyhén savanykás utóíze.
– Ebből például levélcsipszet lehet készíteni, és süteményekre pakolva egészen fantasztikus – magyarázza Gyula. – És most megint megállok, mert ezt is meg kell kóstolnotok! – fékez le egy zöld növény mellett.
