Paraszti szokás
A lyukói buszon az igazgató szerint a miskolci seriffek munkába lépése előtt kis túlzással bokáig ért a kiköpött napraforgó. Mások az üdítőjüket öntötték az ülésekre: súlyos problémák voltak ezeken a járaton. A nehézségek miatt 4-8 járatseriff indul rendszeresen szolgálatra ezeken a Lyukóra menő buszjáraton. Korábban itt írtunk arról, Lyukóban milyen népszerűek a járatseriffek.
Az ország jelentős részén a „szotyi” szó a köznyelv része. Eredete a „szotyol” (ütöget) igére vezethető vissza, ami arra a régi paraszti szokásra utal, amikor bottal ütögették ki a napraforgótányérból a magokat. Ez a szó mára teljesen összeforrt a lelátók, a parkok és a vasútállomások hangulatával: a „szotyizás” az ország nagy részén egyet jelent a kötetlen kikapcsolódással.
Ezzel szemben Borsodban a „szotyi” kifejezés használata szinte „idegen testnek” hat. Annak a szónak a gyökerei, melyet itt használnak, a szláv makucha kifejezésig nyúlnak vissza, amely eredetileg az olajütés után visszamaradt pogácsát jelentette. Idővel ez a megnevezés a napraforgómagra vándorolt át.
A nyelvészek szerint az ilyen típusú tájszólási eltérések gyakran a történelmi kereskedelmi útvonalakhoz és a betelepülésekhez köthetőek. Az északi régiókban a szláv hatások erősebb nyomot hagytak a nyelvben, így maradhatott fenn a „makuka” a közbeszédben, míg az Alföldön és az ország középső részén a „szotyi” terjedt el dominánsan.
