A 19. században még nem a mobilok csipogása, hanem az ostorcsapások zaja volt a filozófus legnagyobb ellensége.
1 dolog, amit az intelligens emberek utálnak
Schopenhauer Über Lärm und Geräusch című híres esszéjében kifejtette, hogy a zaj intoleranciája egyenesen arányos az intelligenciával. Úgy vélte, a géniusz legfőbb ismérve az a képesség, hogy az elme egyetlen pontra, egyetlen gondolatra tud koncentrálni.
Amint azonban ezt a fókuszált elmét megzavarja egy külső zaj, az értéke elvész. A filozófus egy szemléletes példával élt: a zseniális elme olyan, mint egy hatalmas gyémánt. Ha egyben van, felbecsülhetetlen, de ha darabokra törik (vagyis megzavarják), nem ér többet, mint a közönséges kavics.
A 19. században még nem a mobilok csipogása, hanem az ostorcsapások zaja volt a filozófus legnagyobb ellensége. Schopenhauer szerint a gyerekek visítása vagy a kutyaugatás is borzalmas, de az ostorcsattanás a „gondolat igazi gyilkosa”. Szerinte azok, akik érzéketlenek a zajra, általában az érvekre, a költészetre és a művészetekre is azok.
Nem ő volt az egyetlen, aki gyűlölte a ricsajt: Immanuel Kant is rettegett a zajtól. Egyszer állítólag azért költözött el, mert a szomszéd kakasa megzavarta az írásban, és volt, hogy még a börtönben éneklő foglyok miatt is panaszt tett a rendőrségen.
De miért van ez?
Schopenhauer elmélete, miszerint az intelligens ember képtelen kizárni a zavaró hangokat, meglepően pontosan vág egybe azzal, amit ma a neurobiológia szenzoros gátlásnak nevez. A Northwestern Egyetem kutatói 2015-ben publikálták eredményeiket a Neuropsychologia című szaklapban. Ez volt az első olyan tanulmány, amely fiziológiai bizonyítékot talált a kreativitás és a külvilág közötti közvetlen kapcsolatra, alátámasztva a filozófus megfigyeléseit.
Az agyunk alapvetően rendelkezik egy beépített szűrőmechanizmussal, amely eldönti, mi a fontos információ, és mi a felesleges háttérzaj. Normál esetben, ha egy óra ketyeg a szobában, az agy egy idő után egyszerűen kikapcsolja ezt a hangot, hogy az egyén a feladatára koncentrálhasson. A kreatív embereknél azonban ez a gát szivárog, ami azt jelenti, hogy az idegrendszerük nem szűri ki hatékonyan az irreleváns ingereket, így a távoli forgalom zaja vagy egy ventilátor zúgása is folyamatosan ingerli az elméjüket.
Ez a jelenség a kutatók szerint egy kétélű fegyver, amely egyszerre áldás és átok. A pozitív oldala, hogy mivel az agyuk több csatornán fogadja az információkat, olyan távoli összefüggéseket is észrevesznek, amelyeket mások figyelmen kívül hagynak. Ez a szivárgó figyelem segít abban, hogy a fókuszon kívüli ingereket is integrálják a gondolkodásukba, ami váratlan ötleteket és újszerű megoldásokat szül.
Az intelligens nők kedvenc választása ez a 6 frizura: ezért tűnik mindig rendezettnek a hajuk
A magas intelligenciájú nők legfőképp ezeket a frizurákat szeretik. Nem feltétlenül azért, mert divatosak vagy népszerűek.
Fotók: Getty Images Hungary
Olvastad már?
OLVASD EL EZT IS!
Egy válasz
A városháza meg csordultig van tele az intelligencia ellenségeivel. Gondolom, úgy vélik, ha nekik nincs, akkor nem tolerálják, ha másoknak van. Ezért aztán bármilyen rendezvényt is agyalnak ki, azt nem képesek elképzelni sem zaj nélkül. Többnnyire ráéreznek a legjobban terjedő és legzavaróbb tamtamra. Mintha a bantu törzseket akarnák összedobolni valami gyűlésfélére. Ezeknek az igényes zenére nincs hallásuk, a Traviátáról azt hiszoik, az valami olasz étel, mint a ravioli.
Eszembe juthatott volna ezernyi más zene is, de épp a napokban ismételték sokadjára a Micsoda nőt, ami remekül példázza, hogy a miskolci városháza nem éri el egy amerikai prosti szinrjét, ha műélvezetről van szó. Talán a lokoléo lehet a csúcs zenei élményük, és lusták hajnalban kerlni, hogy az egyik legigénytelenebb csatornán hallgassák. Aktuálisan most épp a borozgatós zenéket cserélték le a saját kedvenc igénytelen zenéjükre.