Biztosnak tűnik, hogy a Tisza-kormány Borsodban tart kihelyezett kormányülést az október 3-4-i hétvégén.
Tisza-kormányülés Erdőbényén: miért pont ezt a falut választhatták?
Ahogy arra a VG is rámutatott, Kisvárda és Erdőbénye nincs túl messze egymástól, mintegy 70 kilométer van a két település között. A csodás környezetben fekvő, 900 lakosú Erdőbénye egyike Tokaj-Hegyalja legrégebbi településeinek. Valaha jelentős Rákóczi-birtok volt, II. Rákóczi Ferenc fejedelem építtette a falu főutcáján található híres Szirmay-kastélyt is. Alóla indul a Hegyalja egyik legnagyobb egybefüggő, több szintes, 22 ágú pincerendszere.
A lap arra is kitért, hogy az október 3-4-i kormányülés apropója az lehet, hogy
október végén lesz II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hamvainak Törökországból Magyarországra történő hazahozatalának és újratemetésének 120. évfordulója. II. Rákóczi Ferenc 1676-ban született, vagyis idén kereken 350 éve. Elképzelhető, hogy erre tekintettel keresi fel a települést a Tisza-kormány.
Az már egyébként korábban kiderült, hogy Magyar Péter országjárásának miskolci állomása is lesz, ám arról, hogy pontosan melyik nap érkezik Borsodba a kormányfő, egyelőre nincs információ.
Fotó: Archív
5 Responses
attól hogy szívére teszi a kezét még krva marad
Ugyan már! Csak a tiszás szubkultúra beszél belőled.
a „Mocskos Tisza” bemocskolja Erdőbényét.
Erdőbényén Bánné lenyomta Lontayt
ivászat, qrvák, qrelás megyünk báttttya
Hát Csornára mégsem mehetnek. Helyi vörösök mindenhol vannak.
„A Laffer-család emlékei nem pontosak, Szamuely nem szamaljottal érkezett Csornára, a Rábaközbe páncélvonattal jött, és volt a helyieknek is szerepük, de ez valahogy mindig kimaradt a 45 évig csak szóban élő történetből, nem csak Lafferéknél.
– Elmenekülhetett volna az apám, de ő mindig csak azt mondta: „Ű nem megy, mert az ű lelke tiszta” – így Sopron megyeiesen beszélt az idős ember, emlékszem, a felesége közben krumplit pucolt, abba sem hagyta, fel sem pillantott, annyiszor hallotta már a történetet. – Harminckét községből kellett bemenni az embereknek Csornára, megnézni az akasztást. A főtér tele volt néppel, de mindegyik sarkára géppuskát állítottak megfélemlítésül.
A premontrei templom előtt a gömbakácfákra akasztották fel őket. Ezek nem magas fák, az egyiknek leért a lába, így azt felkötötték térdig. A mi házunk a főtéren volt, anyámmal az ablakból néztük a kivégzést, állítólag odalőttek.
A lényeg így történt, de a történészek kutatásaiból tudjuk, hogy nem minden; a kivégzettek közül többen is elmentek a faluból, Laffer Lajost például Mosonszentjánosról hozták vissza, mert egy helyi vörös felismerte. S voltak részletek, amelyeket elfedtek a fiú elől. Nagyapám mindig mondta, hogyan kényszerítették Laffernét, hogy végignézze a kisgyerekkel a karján 24 éves férje haláltusáját, de persze az is lehet, hogy a fiú szavaiban „az állítólag odalőttek” ezt jelenthette.
Vannak történetek, amelyek közben nem lehet kérdezni. Most meg már nem lehet.
– Anyánk később újra férjhez ment. Senki nekem a fejemhez nem verte, hogy az apád mi volt. Az emberek olyan tisztelettel beszéltek róluk. Csornán csináltattunk nekik egy carrarai márvány emlékművet, negyven mázsa búza árát fizették hozzá az áldozatok családjai. 1956-ig sikerült megmenteni, de azután valaki beleakadt. Lerombolták. A darabjai megvannak. Talán a családoknak kellene helyrehozni, de honnan lenne pénz rá? – mondta 1991-ben az áldozat fia.”