Nektek nemhogy egy ilyen táska árát nem adják oda, de az összeszart bugyijukat sem. A nap

„Sziasztok, kicsi csicskák. Telepedjetek körém, mesélek valamit, ami fájni fog. Ja hogy már most is fáj minden? Recseg-ropog a kis világotok? Tudom. Nem Damoklész kardja lóg a fejetek fölött, hanem egy vérszomjasan csattogó kombájn. Meg fog érkezni.

Az volt a terv, hogy ha bukik is a Fidesz, a gömbbé tömött oligarchák majd a spórolt pénzükből fenntartják a ti munkahelyeteket. A síkbuta újságokat, az Akárhányadik Század Intézetet, az Alapjogokért Központot, az ütemre gágogó szelfivideókat, tévét, rádiót. Lesz ott pár milliárd nektek eltéve az almáriumban! Nézzétek csak: ez Ondi egyik táskája. 151 millió forintot ér. A csorgó nyálú díszbarom pénzen vett társalkodónőjének mellékes kiegészítője. Ez csak egy a gardróbból. Ebből kijönne egy hazugsággyári betanított munkás tíz évnyi fizetése tisztességgel. De Ondi elbaszta tatyira. És szarik rátok magasról.

Nézzétek, és szédüljetek. Micsoda égbekiáltó, végtelenül parvenü prosztó vesz magának táskát ennyiért? Mennyire undorító, ember alatti, állatiasan alacsonyrendű lény szórja el erre egy templom árát? Ezekért harcoltatok. Ezekért mentetek le kutyába. Ezekről kussoltatok lesunyt fejjel, mint aki nem hallott róluk – és ettől a sajátjaitok is átkapcsoltak máshova, ahol álmélkodhattak a valóságon. Ezekért adtátok arcotokat, neveteket. Ami örökre mocsokfoltos marad. Ezeket kellett volna nektek megmenteni a bukástól. Csak hát kevesek voltatok hozzá, hiszen… tudjátok ti is, mennyit értek.

Mert erről szólt az egész. Ennyiről. Amit hozzáhazudtatok, az volt a mimikri. Az ürügy, a trükk, a szemfényvesztés. És nem adnak belőle, most sem. Nincs rá okuk. Az a pénz az övék – amíg a magyar nép hatóságai, szolgálatai, és ha kell, nyers ereje ki nem tapossa belőlük. Gyertek ti is taposni inkább. Most már úgyis mindegy.

Miért adnának? Az ő horizontjuk eddig terjed: az én galambomnak drágább táskája van, mint a szaúdi koronaherceg kurvájának. Eddig az volt az üzlet, hogy ők lopnak százmilliárdot a közbeszerzésből, és abból dobnak nektek csontot. Muszáj volt nekik, mert különben nincs több közbeszerzés. Van viszont NAV, rendőrség, versenyhivatal – és vagytok ti, akik majd jól megírjátok, hogy így jár minden rejtőzködő milliárdos, aki lázadni mer. Ocsmány jellemetek, mindenre kapható aljasságotok a fegyvertár része volt. És most huss, eltűnt minden, ami kényszeríthette őket. A visszatérésre esély sincs, a Fidesznek vége van, kár bele pénzt ölni.

Annyi maradt, hogy tudnak róluk ezt-azt – de ők is sokat tudnak ám. Szeretnék megtartani, amit loptak, és ennek most már az az egyik feltétele, hogy nektek nemhogy egy ilyen táska árát nem adják oda, de az összeszart bugyijukat sem, pedig az még így is ér ötmilliót. Ki is ennétek belőle a szart jó étvággyal, de nektek már azt sem szabad.

Itt a vége, fuss el véle. Szívmelengető látni, mekkorát bukik ezen a tehetségkutatón a kutyák dala. Jó éjszakát, gyerekek!”