Az április 12-i választások egyetlen szépséghibájának tartottam (egyfajta üröm az örömben) a magyar politikatörténet leghaszontalanabb politikai formációjának, a Mi Hazánknak a bejutását a magyar parlamentbe. Az az öncélú magánprodukció, amit az egyébként teljesen súlytalan, a parlamenti döntéshozatalban 2,5%-nyi súlyt képviselő párt előadott a tegnapi alakuló ülésen, maga volt a mélyrepülés. Sokat persze nem vártunk egy kizárólag polgárpukkasztásra és szimbolikus politizálásra szorítkozó közösségtől, amely még a nemzeti öntudatot sem tudja ízlésesen felébreszteni: olyan, mintha az ünnepi alkalomra a világ legszebb viseletéhez, a zsinóros mentéhez egy falunapi operettelőadásból kölcsönözték volna a szín- és szabásmintát. Ez persze a kisebbik probléma, jó ízlés és kultúra nem mindenkibe szorult von Haus aus, ellenben tanulható.
A nap
