Amikor a történészek visszatekintenek 2025-re, olyan évként fogják azt látni, amikor a világrendben bekövetkezett töréseket nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. Vámtarifák. Exportellenőrzések. Gazdasági függőségek. Mindezek a nyomásgyakorlás eszközeivé, sőt egyes esetekben fegyverré váltak. Az említett tendenciák nem tavaly kezdődtek, a globális kereskedelmet gátló akadályok már az előző évben megháromszorozódtak. De

2025 volt az az év, amikor ez marginális folyamatból általános jelenséggé fejlődött – amikor a széttagoltság már nem pusztán kockázatot jelentett, hanem valósággá vált.

A főcímek és a hírműsorok konfliktusokról és protekcionizmusról számoltak be: arról, hogy egyes országok befelé fordulnak, új akadályokat emelnek, és fegyverként használják a kölcsönös függőséget. Mindez azt mutatja, hogy a minket körülvevő világ valóban megváltozott. Ez azonban csak az érem egyik oldala, és Európa nem ezt az utat választja.

2026-ra úgy fogunk emlékezni, mint amikor Európa felvette a kesztyűt, és megmutatta, hogy más út is lehetséges.

Az energetikától a biztonságig számos területen megerősítjük stratégiai függetlenségünket. De nem úgy, hogy ismét vámakadályokat emelünk vagy elvágjuk magunkat a világtól. Európa más úton indul el – az Unión belül ellenálló képességet épít, külföld felé pedig nyitottságot tanúsít. Mert napjainkban az erő nem az elszigeteltségben, hanem a diverzifikációban rejlik.

És Európa nincs egyedül. Kanadától Indiáig, Latin-Amerikától Délkelet-Ázsiáig sok ország törekszik olyan gazdasági modell kialakítására, amely megőrzi a nyitottságot, miközben csökkenti a függőségeket. Európa ebben központi szerepet vállal: nem szemlélője, hanem alakítója az eseményeknek.

Mindössze tíz nappal ezelőtt Paraguayban tartózkodtam, hogy aláírjam az EU–Mercosur megállapodást, amely több mint 700 millió polgárra kiterjedő piacot hoz létre, és szorosabbra fűzi Európa és Latin-Amerika kapcsolatát a globális viszonyok átrendeződésének időszakában. Ma Újdelhiben vagyok, hogy megkössem a legnagyobb kereskedelmi megállapodást, amelyet akár az Európai Unió, akár India valaha elért.

Az EU és India közötti megállapodás azonnali előnyöket fog nyújtani az európai vállalkozások és polgárok számára. India már jelenleg is több mint 180 milliárd eurós éves áru- és szolgáltatáskereskedelmet bonyolít az EU-val, és ezzel közel 800 000 európai munkahely fenntartásához járul hozzá.

A mostani megállapodás értelmében a kereskedelmi forgalom 90%-a esetében eltöröljük vagy csökkentjük a vámokat. Az európai exportőrök évente akár 4 milliárd eurót is megtakaríthatnak a vámokon, és az uniós export idővel várhatóan több mint kétszeresére nő.

Ez a megállapodás azonban nem csupán arról szól, hogy viharos időkben kezeljük a kockázatokat, hanem arról is, hogy megragadjuk a lehetőségeket. Befektetést jelent a 21. század két meghatározó hatalma közötti hosszú távú partnerségbe. India a világ legnépesebb országa és leggyorsabban növekvő nagy gazdasága. Mivel évente több mint 6%-kal bővül, évtizedekig a globális növekedés motorja lesz. De nem csupán bővítjük a kereskedelmi forgalmunkat, hanem egymás jövőjébe is beruházunk. Ez a megállapodás az India által partnereinek valaha kínált legjobb feltételeket biztosítja. A globális versenytársakénál jóval kedvezőbb feltételeket biztosít az európai vállalkozások számára – így azok előnyös helyzetben lesznek ahhoz, hogy az indiai partnerekkel együtt hozzájáruljanak a növekedés alakításához és részesedjenek is abból. India pedig hiteles és megbízható partnerhez jut, amely segíti beruházásait az ország globális felemelkedésébe.

A megállapodás az európai mezőgazdasági termelők számára is előnyös lesz. Európa ma tízszer annyi agrár-élelmiszeripari terméket exportál Kínába, mint Indiába. E megállapodás segíteni fog abban, hogy behozzuk ezt a lemaradást. A borra kivetett indiai vámok 150%-ról akár 20%-ra is csökkenhetnek. Az olívaolajat terhelő vámok 40%-ról nullára csökkennek. Új lehetőségek nyílnak meg az európai mezőgazdasági termelők előtt egy hatalmas és egyre tehetősebb fogyasztói piacon.

Ugyanakkor Európa érzékeny területei teljes körű védelmet élveznek. A marhahúsra, a baromfira vagy a cukorra nem vonatkozik vámcsökkentés, és az Indiából származó behozatalra továbbra is alkalmazni kell valamennyi uniós egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi előírást.

A kereskedelmi megállapodások gyakran technikai jellegűek. Hatásuk azonban egyszerű: amikor a világban bizonytalanság uralkodik, a kereskedelmi megállapodások biztonságot teremtenek. És ez az, ami számít.

Számít a burgundiai bortermelőnek, amikor eldönti, hogy beruházzon-e a termelés növelésébe, vagy a magyar gyógyszergyártónak, amikor azt mérlegeli, hogy új gépsort vásároljon-e egy távoli piac keresletének kielégítésére.