Első blikkre akár nagy stratégának is tűnhet Trump, hiszen közkeletű érvelés, hogy Irán megroppantásával Oroszország egy újabb szövetségesét veszíti el, az energiafaló Kína pedig a kézenfekvő olajszállítóját. A repkedő rakéták alatt ugyanis a Hormuzi-szoros járhatatlanná vált, pedig az onnan kiáramló napi mintegy 20 millió hordó olaj 83 százaléka Ázsiába tartott. Vagyis mondhatni, az amerikai elnök hármat ütött egy csapásra.

Csakhogy az ukrajnai háborúban legatyásodott Oroszország egyelőre csak nyer a robbanásszerűen növekvő energiaárakon, Vlagyimir Putyin elnök már kínálgatja is a portékáját az európai országoknak, hátha valaki – Magyarországon és Szlovákián kívül is – nyilvánosan ráfanyalodik, India pedig átmeneti mentességet kapott Trumptól orosz olaj vásárlására.

Hosszabb távon Kína is profitálhat, hiszen végső lökést kaphat ahhoz, hogy az energetikában is lepipálja a fejlett világot: még inkább ráerősít a megújuló energia hasznosítására, valamint a szénerőművekre. Bár az utóbbi nem kedvez a környezet globális állapotának, Kína energiaszuverenitásához nagyban hozzájárul, ráadásul olcsó energiaforrás, és ezzel a kínai termékek versenyelőnyhöz jutnak a globális piacon.

Rövid távon most mindenki az alkalmas sapkát keresi az energiaárakhoz, még az Egyesült Államokban is vizsgálják, milyen lehetőségek vannak az emelkedő energiaárak blokkolására; legalábbis ezt közölte a Fehér Ház sajtótitkára.

Trump – talán a félidős választások közeledtének nyomására – maga is próbált reményt ébreszteni azokban, akik kétségbeesetten nézik a Hormuzi-szorosnál veszteglő vagy azt már megközelíteni sem próbáló hajókat. Ám amit belengetett, az is inkább csak a kételyeket növeli abban, hogy mennyire volt átgondolt az amerikai elnök iráni akciója.

Felvetette ugyanis, hogy az amerikai kormány 20 milliárd dolláros viszontbiztosítást és amerikai haditengerészeti kíséretet adna a tankereknek, de ennek egyelőre sem a módja, sem a hatása nem ismert, hiszen a hajótársaságok tulajdonosai nem vehetnek rá mérget, hogy ezzel minden kóválygó lövedéket megúsznak a háborús térségben. Úgyhogy Trump hétfőn gyorsan be is mondta, hogy a háborúnak lényegében vége van, Amerika elérte a célját. Csakhogy ennek 24 órán belül még semmi látszata sem volt. Friedrich Merz német kancellár ezt szóvá is tette egy keddi sajtótájékoztatóján: mint mondta, Európában növekvő aggodalommal figyelik az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúját, „veszélyes eszkaláció” van folyamatban, és „egyértelműen nincs közös terv” a lezárására.

Az orosz energiáról való leválás nyomán Európa most valamivel nagyobb arányban függ a közel-keleti energiától, mint négy évvel ezelőtt, az ukrajnai háború kirobbanásakor. Ellátási gond egyelőre nincs, a németek, a franciák és az olaszok Japánnal, Kanadával, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal kiegészülve egyelőre csak mérlegelik a stratégiai tartalékok felszabadítását. Viszont a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), amelynek tagországai közt ott van Magyarország is, rendkívüli csúcstalálkozót hívott össze, hogy a jelenlegi ellátásbiztonság és a piaci feltételek értékelését követően döntsenek az IEA-országok vésztartalékainak esetleges felszabadításáról.