Ratkó Anna ( jobb oldalon) a mai Orbán kormányban csak azért nem lenne népesedésügyi miniszter, mert Orbán ki nem állhatja a női vezetőket.
A nap kommentje
Wiki
Ratkó Anna, asszonynevén Bíró Károlyné (Nána, 1903. augusztus 19. – Budapest, 1981. július 20.) szövőnő, szakszervezeti vezető, népjóléti, majd egészségügyi miniszter, a Ratkó-korszak névadója. Ő volt az első nő Magyarországon, aki miniszteri posztot töltött be. Unokaöccse Ratkó József József Attila-díjas költő.
Élete
Fiatalkora
Ratkó Anna 1903. augusztus 19-én született egy tizenhárom gyermekes munkáscsaládba, tizennegyedik gyerekként. A tizenhárom testvér mellé a szülők még két elárvult rokongyereket is befogadtak. Édesanyja háztartásbeli, apja szerszám- és géplakatos volt. A gyerekek közül nyolc fiú az apa mesterségét tanulta ki. A család 1916-ban a jobb megélhetés reményében Budapest elővárosába, Pesterzsébetre költözött. 12 éves korától dolgoznia kellett, mivel a család hat tagját elvitték katonának. A Soroksári úti Fegyver- és Gépgyárban kezdett dolgozni mint gépmunkásnő. Már fiatalon, 14 évesen belépett a szakszervezetbe, majd annak bizalmija lett.
Korai mozgalmi élete
Alig 16 éves volt, amikor már több különböző munkásmegmozdulásban is részt vett: háborúellenes akciókban, sztrájkokban, tüntetéseken. 1919-ben elfogták és házi őrizetbe helyezték. 1921-től a Soroksári úton található Hazai Fésűsfonóban lett cérnázó, majd szövőnő. Fiatal kora ellenére hamar ő lett a Textilipari Munkások Szakszervezetének pesterzsébeti csoportjának az elnöke, 1922-ben pedig már a Textilszakszervezetek Központi Vezetőségébe is beválasztották (még ekkor is mindössze 19 éves volt). Lehetséges, hogy ebben az időszakban textiltechnikusi képzettséget is szerzett, de erre nincs ismert bizonyíték.
Férjével, Bíró Károllyal 1927-ben lettek a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjai. Bíró Károly bőripari munkás volt, szintén szakszervezeti vezető. Pártjuk megbízásából beléptek az MSZDP-be, hogy ott terjesszék a kommunista nézeteiket. Hamarosan a KMP Pesterzsébeti Végrehajtó Bizottságának is a tagja lett. Férjével ellentétben ő inkább gyakorlati szerepeket vállalt a mozgalomban, agitált, nőgyűléseket tartott. Tagja volt a szociáldemokrata Országos Nőszervező Bizottságnak. Egy bérsztrájk szervezése és kirobbantása miatt rendőri felügyelet alá, majd egy évig feketelistára került. Ez azt jelentette, hogy egy munkaadó csak egy hétig foglalkoztathatta. Életrajza ettől kezdve sajnos hiányos. 1929-től dolgozott a Weiss Manfréd Tölténygyárnak, majd a Ganz Villamossági gyárban. Még ebben az évben főbizalmi lett új munkahelyén.
Illegális kommunista akciókhoz 1942-től csatlakozott. Az ostromot követően a MKP tagjaként vett részt a politikai életben. Egyike volt azon keveseknek, akik nő létükre a felső vezetés tagjai lehettek. Először a Magyar Nők Demokratikus szövetségének megszervezésén dolgozott. Időközben megválasztották a Textilmunkások Szakszervezetének főtitkárává. Ide tartozott a selyem-, a len-, a kender-, fonó- és szövőgyárak munkásai, a kötélgyártóktól a harisnyakötőkig. Olyan népes volt ez a szakma, hogy a szakszervezetük főtitkára automatikusan lett 1945. decemberétől a Szakszervezeti tanács elnöke. 1945. április 2-án delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-ei választásokon mandátumot szerzett, és a Nemzetgyűlés jegyzője lett. 1945-ben elvégzett egy hat hónapos pártiskolát, és az MKP 1945. májusi értekezletén póttagként bekerült a központi bizottságba. Az 1946-os III. kongresszuson rendes taggá választották.
A minisztérium élén 1948-ban Olt Károlyt váltó Ratkó lett az első női minisztere Magyarországnak. Az ok egyszerű volt: Rákosinak egy megbízható káderre volt szüksége a népjóléti tárca élén. Ezenkívül az is fontos volt, hogy Ratkó ellentétben a kormány legtöbb tagjával nem emigráns „moszkovita”, hanem a hazai körülményeken edződött, azokat jól ismerő ember volt, s ezen túlmenően az sem volt mellékes, hogy ellentétben számos más vezetővel, nem volt zsidó. (Utóbbiak magas arányát Rákosi szemére vetették a moszkvai tárgyalásai során.) A minisztérium egyre inkább a propaganda eszközévé vált, a szakmaiság helyébe a megbízhatóság lépett. Munkáskádereket neveztek ki a legtöbb klinika és oktatási intézmény élére. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (harmadik osztály) tüntették ki.
Leghíresebbé azonban a róla elnevezett születésszabályozási törvény tette. Bár a törvény koncepciója az MDP felső vezetésében született, neki nem volt beleszólása, csupán arc volt a rendelethez, mégis az ország vele azonosította a törvényt. A törvény megtiltotta a terhesség művi megszakítását, az abortuszt. Propagandát folytattak a gyermekvállalás mellett, még akár házasságon kívül is. Bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.
Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény. A rendelet valóban jelentős eredményt ért el a népszaporulat növelésében: tíz év alatt közel hatszázezerrel nőtt a lakosság száma. Ha ebbe belevesszük az 1956-os kivándorlást is, akkor legalább nyolcszázezres növekedésről beszélünk, ami ennyivel több élveszületést jelent a halálozásoknál
4 Responses
Nyugi, van Ratkónál is lejjebb, felcsút máris telepakolta ilyenekkel a fontos posztokat.
Na de Ratkóról nincs olyan infő, hogy gyerekeket molesztálók pártfogója lett volna, vagy spiclik voltak a felmenői közt, sőt csatornán sem ereszkedett le drogos buzi buliról. Már ha a nemi identitásukkal hadakozók besorolhatók a „szebbik” nemhez.
Tehát a kommunista a felelős a Ratkó, világtörténelmet jelentő gyerekeinek megszületéséért, hogy újabb olyan apokalipszist hajtsanak végre nagy közös áldozással, amit többé nem felejt el a világ. Ahhoz képest csendben vannak valamennyien,hiszen elérték a céljukat, világ-Magyarországgal, a kommunista talán liberális világhatalmat. Mivel minden összeesküvés elméletet beteljesítettek véráldozással a miskolci Hunnia elmeosztály és a romániai elmeosztály cigánysága végrehajtásában, már csak a kikbékülés hiányzik, megtisztult sorozatokban is az egész világ, emberré nemesedtek az állandó világégés végrehajtói. Kaparta régen a hentes nőgyógyászok, fájdalomcsillapító és altatás nélkül. Hihetetlen kínzásnak vetették alá a nőket, s ezek merték magukat orvosnak nevezni! Nekem azt mondja a pszichiáter a hatalmas fájdalmamra, melyet mutattam, hogy teljesen kiáll a bal oldalamon, időnként egészen felpuffad és ez már 28 éve tart, hogy ne foglalkozzak vele. Teljesen normális, hogy az elmeosztály szereplői gyilkolnak, csendben vannak, híresek, nevesek, bár leírták, hogy szégyenük hála, hiába-tollal, hiába, mert nem bizonyított a verseik és rajzaik alapján, hogy velem tették mindezt. Legalábbis ezt nevezték el a negyedszeri világkönyvtár végrehajtása közben az orvosok skizopreniának, bár még akkor nem tudtam semmit, csak hogy gyilkolnak, amit nem mondtam senkinek.
Az Annák, akiknek a szerepeit 1945. óta hajtják végre, romániai apokalipszist jelentenek, állandót.
Bírók is fontos munkát végeztek, tetteiket ismételték. Itt egyszerűen nem volt más és ezt mindenkinek tudnia kellett. Ratkó József verse a Kelettől:
*
Ratkó József:
TÁNC
Fábry Zoltánnak
*
Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.
*
Bűnjel itt a csillag is,
mert megragyog s lehull.
Kard lángol az éjszakában
attilátlanul.
*
Bűnjel itt minden – halotti
anyakönyv a rög.
Írva benne jó magyar, vad
tatár és török,
*
írva benne arcról arcra
minden holtjai;
följegyezve ázsiai,
európai.
*
Magyarország temetőföld,
toroz és vigad.
Holtjaiból kóstolót küld
szomszédainak.
*
Duna-környék szétszóratott,
éhes népei,
vagyunk ma is ama székely
György vendégei.
*
Magyar, oláh, szláv – mindigre
ebhitű pogány,
csűrdöngölőt járunk ma is
Ady homlokán.
*
Hát mulassunk! – egyiket se
gyűlölöm, hiszen
énérettem él az is, ki
engemet eszen.
*
Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.
*
Életet aki ha itt vet,
húsba vet magot.
Holtból bú elő a kisded,
jövendő halott.
*
Mégis: hogyha szülni már egy
ringyó sem akad,
hónom alatt költöm ki a
fiacskáimat.