„Kipi-kipi, kipp-kopp, in nomine patris, a reverenda alatt pálinkát visz”

Kétgyermekes, saját bevallása szerint keresztény családanya, interjúalanyunk, Lovas Rozi színésznő portréja látható a friss Magyar Narancs címlapján, mert ő a főszereplője a február 19-e óta látható Itt érzem magam otthon című magyar thrillernek. A film egy elrabolt nő sorsán keresztül a terror közösségi, családi tapasztalatait, az elnyomás durva és kifinomult eszközeit ábrázolja. Öt évig készült, nem járt rá állami támogatás, lehet tippelni, miért.

„Generációk nőttek fel úgy, hogy amit a tévében látnak, azok a hírek. Nagyon nehéz átállítani az agyunkat arra, hogy egyszerűen már nem mondanak, nem írnak igazat” – ezt mondja Szűcs Ádám egyik kérdésére válaszolva. A színésznővel készített interjúból kiderül, hogy az öt éven át készült filmbe fektetett munkájáért ő és Molnár Áron csak a bevételből fog pénzt kapni. Beszél arról, miért hangsúlyozta a Loupe tüntetésén, hogy ő keresztény családanya, hogyan hatnak az életére a gyerekei.

Elolvasom!

Az újság első szerkesztőségi jegyzete tárgyalja a Fidesz manipulatív reklámját (egy magyar kislány sír apja után, az apa pedig éppen bekötött szemmel térdel a földön kivégzése előtt), a négy éve tartó ukrajnai háborúról megemlékezve. Az a kérdés, mihez kezdenek a jobb érzésű emberek azzal a helyzettel, hogy a magyar kormány nyíltan gyűlöletre uszít a háború áldozataival szemben.

Elolvasom!

Második jegyzetünk azt tekinti át, mi történt a Barátság kőolajvezeték január 27-i lebombázása után, kinek milyen haszna volt és lesz belőle (lásd még: „a háború kutyái”). Harmadik szerkesztőségi írásunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevelét értelmezi, és arra keresi a választ, milyen reményre ad okot az, hogy ezt a levelet állítólag nem minden katolikus templomban olvasták föl.

Elég baj, hogy a magyar állam monopolhelyzetet teremt számos területen, torzítva a gazdaság működését, de az is probléma, hogy a hazai munkaképes korú népesség 28 százaléka nem tanult meg rendesen olvasni, nem lehet beíratni tanfolyamra, cégen belüli betanító képzésre. Az utóbbi 16 évben nem hogy javult volna a magyarok készségszintje, hanem romlott. Erről és a válságból való kilábalás lehetőségeiről, a kiszámíthatóság reményéről is szólt a Csak a csoda? címmel megrendezett Magyar Narancs-est a budapesti Vörös Neonban február 18-án. F. Szabó Emese kérdéseire László Csaba közgazdász, korábbi pénzügyminiszter és Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója válaszolt. A páros interjú írott változatát is közli friss számunk.

Elolvasom!

A hazai közoktatásra jellemző, hogy a fővárosban is minden kerületben, még a budaiakban is vannak úgynevezett jó és rossz iskolák. Béres Máté esettanulmányából az derül ki, hogyan kezeli a maga hagyományos és jónak gondolt eszközeivel, szakemberek mellőzésével a VIII. kerületi Losonci Téri Általános Iskola vezetése a problémás hátterű gyerekek ügyeit. A hallgatólagosan alkalmazott módszer: van, akit meg kell alázni, mert csak így lehet kezelni. A megaláztatásból kijut a gyermekvédelmi szakembereknek is, akik rámutattak a problémákra.

Elolvasom!

Pintér Bence győri polgármester nemrég 1,7 milliárd forint eltűnésére mutatott rá – a következményeket Fekő Ádám foglalja össze. A városüzemeltetésért felelős Győr-Szol Zrt. kasszájában lévő pénzről van szó. A közgyűlés többségét alkotó Fidesz emberei szerint nincs itt semmi látnivaló, de a dokumentumok alapján ez terelés. A kormány Győr sorsát ugyanúgy a szívén viseli, ahogyan Budapestét. A győri kormánypárti frakcióvezetőt Navracsics Tibor közigazgatási miniszter kinevezte Győr és térsége élhetőségéért és fejlesztéséért felelős miniszteri biztosnak – a polgármester feje fölé.

Elolvasom!

Fekő Ádám
újságíró

Szeret bel- és külpolitikával, valamint kultúrával is foglalkozni, általában azzal jobban, amivel épp nem foglalkozik. Több már bezárt és pár még létező orgánumot is végigjárt már és ennél valamivel több focistadiont is.

A magyar nem sportnemzet, legföljebb élsportnemzet, vagy sportnéző nemzet – ez a tanulsága Szekeres István publicisztikájának. Írása azzal kezdődik, nagy igazságtalanság volt az állítani, hogy az 1952-es helsinki olimpián elért 12 magyar aranyérem a Rákosi Mátyás által kiötlött sportdiktatúrának köszönhető. Hiszen az akkori sikereket megalapozó fejlődés – a XVII. századtól kezdve – önkéntesen sportoló és szervező embereknek, mecénásoknak köszönhetően zajlott, 1913-ig az államnak nem is volt szerepe a magyar sportban.

Elolvasom!

Horváth Aladár azt tekinti át, hogyan érinti a romákat a Tisza Párt programja, írása a kulcsfontosságú ígéretek mellett arról szól, mi mindent hiányol.

Elolvasom!

Friss lapszámunkban a felsoroltak mellett színházi melléklettel is jelentkezünk, kulturális ajánlónkat pedig lejjebb olvashatja.