Miért hátrált meg Orbán?

Elmagyarázhatták a magyar kormánynak az európai áramhálózat működését, ez vezethetett oda, hogy – szemben Robert Fico szlovák kormányfővel – Orbán Viktor visszavonulót fújt, és Magyarország mégsem blokkolja az áramexportot Ukrajna felé. A G7 cikke alaposan körüljárta, hogy a rendszer lezárása ellenére más vonalon ugyanúgy megérkezhetnek az „elektronok” Ukrajnába.

Az áramhálózatban ugyanis nincsenek párhuzamos rendszerek kiépítve, ezeket nem lehetne nyereségesen működtetni, ezért minden országban monopolhelyzetbe kerülnek a rendszert irányító vállalatok. Emiatt az egész piacot rendkívül szigorúan szabályozzák is, hogy a monopólium ne használhassa ki erőfölényét – érvel a G7.

Arra is emlékeztetnek: a villamos energiával, vagy éppen a kőolajjal nem államok kereskednek, így elvileg utasítani sem lehet egy állami vagy magánvállalatot arra, hogy állítsa le az exportot – bár a magyar és szlovák kormány gyakorlatilag ezt követeli a Moltól a dízelszállítások felfüggesztésével.

Mivel az egész piac nemzetközi szinten működik, két dolgot eredményez, ha egy ország elzárja a „csapot” a határon: egyrészt szétverheti az egész rendszert a bizalom megrendülése révén, hiszen semmi sem garantálja, hogy vele szemben más állam nem fogja ugyanezt meglépni.

Másrészt a villamos energia mindig megtalálja az útját, és ugyanúgy eljuthat – ebben az esetben – Ukrajnába. Ezt most Szlovákia, azon belül is Robert Fico tanulhatja meg első kézből, hiszen annak ellenére, hogy lezárták a rendszert, a Szlovákiában képződő többletáram ugyanúgy beérkezhet a háború sújtotta országba.

A rendszer működését a lap egy nagy kádhoz hasonlítja, amelybe csapok (erőművek) vezetnek, és lefolyók (fogyasztók) ágaznak le. A nemzetközi rendszert működtető cégek feladata az, hogy a kádban mindig ugyanannyi víz (elektromos áram) legyen, miközben minden fogyasztó el van látva az igénye szerint.

A határkeresztező állomások egyszerre szolgálhatnak lefolyóként és csapként is.