Az Európai Unió komoly nyersanyag-gondokkal küzd, miközben évente milliónyi használt autó tűnik el a rendszerből. Ezek a járművek tele vannak rézzel, platinával, acéllal, sőt az elektromos autók esetében lítiummal, kobalttal és nikkellel is. Ezekre az anyagokra az EU-nak nagy szüksége lenne a zöldtechnológiákhoz, akkumulátorokhoz vagy akár hadiipari eszközökhöz – írja a Politico cikke – mégis sokszor kicsúsznak a kezei közül.
Brüsszel egyik utcájából például, ahol autóbontók sorakoznak, tömegesen indulnak használt európai autók afrikai országokba, ahol élénk piacuk van. Az EU-ban évente mintegy 10 millió új autó kerül forgalomba, miközben 3–4 millió leselejtezett jármű nyomtalanul eltűnik. Évente több mint 800 ezer használt jármű hagyja el az EU-t, főleg afrikai országok felé.
Egy részük papíron „vész el”, másokat homályos kereskedelmi csatornákon exportálnak, vagy illegálisan bontanak szét. Az értékes alkatrészeket külön értékesítik, a maradék pedig gyakran ellenőrizetlen körülmények között végzi. Egy autót 150–200 euróért adnak le, de a katalizátor külön akár 60 eurót is érhet. Sokan ezért „lecsupaszítva” adják tovább a kocsit, vagyis az igazán értékes összetevők már itt eltűnnek, ami csökkenti a hivatalos bontók bevételét, és torzítja a rendszert.
Pedig az EU célja éppen az lenne, hogy csökkentse a – főként kínai – nyersanyag-függőséget. A 2024-ben elfogadott kritikus nyersanyagokról szóló törvény szerint 2030-ra az uniós felhasználás 25 százalékát újrahasznosításból kellene fedezni. Ehhez azonban az autóknak el kellene jutniuk a hivatalos bontókba, nem pedig eltűnniük a feketepiacon.
Az engedélyezett újrahasznosító központok szerint az illegális bontók tisztességtelen versenyt jelentenek: nem fizetik meg a környezetvédelmi és adminisztrációs költségeket, így olcsóbban tudnak alkatrészeket eladni. Ráadásul a katalizátorok és más értékes részegységek gyakran már hiányoznak, mire az autó a hivatalos telepre kerül.
Az EU most szigorúbb szabályokkal próbál rendet tenni: egységesebb nyilvántartási rendszert, szigorúbb exportellenőrzést és világosabb definíciót vezetnének be arra, mikor számít egy autó hulladéknak.
