Egy fél avokadóból és néhány kocka csokiból egyaránt 100 kcal energiát nyerhetünk, a két adag tápértéke között óriási a különbség.
Aki fogyni szeretne, annak számára az a legalapvetőbb tudományos összefüggés, hogy ha napi 500–600 kilokalóriával kevesebbet fogyaszt, mint amennyire a szervezetének szüksége lenne, akkor hetente nagyjából fél kilogrammal csökkenhet a testtömege – emlékeztet a tekintélyes amerikai Mayo Klinika összefoglalója.
A sokféle – általában fizetős – app közül a MyFitnessPal és a LoseIt! például hatalmas, több tízmilliós ételösszetevő-adatbázisával emelkedik ki, a Cronometer a mikrotápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) kimutatásában jó, a WeightWatchers változatos receptötletekkel támogatja a kalóriavadászokat. De a trendekkel igyekeznek lépést tartani a viselhetőeszköz-gyártók is. Másokhoz hasonlóan a Garmin is integrálja az okosóráihoz tartozó telefonos applikációba a kalóriaszámláló funkciót előfizetős extraként, a legtöbb androidos telefont eladó Samsungnál pedig ez ingyenes része a gyári Egészség alkalmazásnak.
A fejlesztők ehhez nemcsak a képfelismerés módján javítottak, hanem azt is megoldották, hogy az algoritmus helyesen becsülje meg a pontos mennyiséget. Mi több, az AI felismeri a mintázatokat és ismétlődéseket az étkezési szokásokban, ezáltal gyorsítja a naplózást, illetve segít változatosabbá tenni az étrendet. És mivel automatikusan szinkronizálódik a legnépszerűbb fitneszalkalmazásokkal, megkönnyíti a kalóriacélok és a szükséges fizikai aktivitás összehangolását.
A szépen hangzó ígéretek a gyakorlatban kissé másképp festenek. Jelenleg egyetlen AI-alapú kalóriaszámláló sem százszázalékos pontosságú. Míg az egyszerűbb ételekkel (mint egy alma vagy egy tál rizs) szépen elboldogulnak, a több összetevőből álló, komplexebb fogások könnyen kifoghatnak rajtuk. A különféle precíz mérések arra jutottak, hogy az AI-appok 62–99 százalékos pontossággal ismerik fel a beszkennelt élelmiszereket, attól függően, hogy az adott alkalmazás adatbázisa hányféle alapanyagot ismer, hogy a felhasználó milyen megvilágításban és szögből fényképezte le a tányérját, vagy hogy mennyire felismerhető az összes hozzávaló az ennivalóban. A kalóriák tekintetében az egyszázalékos különbség – átlagos, napi 2000 kcal bevitellel számolva – mindössze 20 kcal-t jelent, ám a 38 százalékos tévedés már 760 kcal-nak felel meg. Utóbbi pedig bőven túl van a napi 500–600-as határon, ami a testsúlycsökkenés feltétele. A vizsgálatokból egy másik trend is kirajzolódik. Az AI-alapú appok a nyugati (amerikai) kultúrkör fogásainak kalóriatartalmát következetesen túlbecsülik, míg az ázsiai és a kiegyensúlyozott étrend adagjaiban következetesen kevesebb energiatartalmat feltételeznek.
Ez azt jelenti, hogy ma még nem érdemes (teljesen) ezekre hagyatkozni a kalóriaszámítás tekintetében. A tévedéseket az egyes alkalmazások (köztük a már említett, AI-t is integráló MyFitnessPal, a Cal AI, a SnapCalorie vagy a MyNetDiary) úgy próbálják kiszűrni, hogy bizonytalankodás esetén kérik a felhasználó segítségét. Például kézzel kell megerősíteni az ételben valóban szereplő hozzávalókat vagy a helyes elkészítési módot, netán valamilyen referenciatárgyat (mondjuk egy villát vagy bankkártyát) kell a lefotózott porció mellé tenni, hogy az algoritmus pontosabban becsülhesse meg a mennyiségét. Így viszont máris tovább tarthat egy adott étel energiatartalmának kiszámítása, mint az ígért pár másodperc.

Egy válasz
. Stefanie Graf is megbotlik, de mosolyog, és folytatja – az öröm itt kezdődik. ✨