A Tisza a sportban leszámolna a presztízsberuházásokkal és átalakítaná a támogatás rendszerét

Közzétette programját a Tisza Párt szombaton, amelyet – ahogy az azt bemutató cikkünkben írtuk – áradó ígéretek, jó ideje ismert tervek és nagy vállalások jellemeznek.

A dokumentumban a sportpolitikára és -támogatásra is kitérnek, megállapítják, hogy a terület az elmúlt másfél évtizedben példátlan mennyiségű közpénzt kapott, a forrásbőség azonban nem járt együtt strukturális megújulással. Ráadásul a párt szerint a magas kiadások oka elsősorban az, hogy „túl sokat költünk túlárazott presztízsberuházásokra és propagandára”.

Azt is kiemelik, hogy az élsportot kiszolgáló látványberuházások dominálnak, miközben a tömegsport, az iskolai és az amatőr sport háttérbe szorul, a sport társadalmi, egészségmegőrző funkciója gyenge. A helyi és országos politika rátelepedett a sportra, amelyet áthat a korrupció és a nepotizmus, ami kihat a versenysport eredményességére is. A források elosztása korrupcióval terhelt, átláthatatlan és egyenlőtlen, miközben az elszámoltatás nem működik, és a sportinfrastruktúra fejlesztése is koncepciótlanul zajlik.

A párt azt vállalja, hogy lezárja a túlárazott stadionépítések és presztízsberuházások korszakát és újra a mindennapi egészség, a közösségépítés és a méltányos teljesítmény terévé teszi a sportot. Az ország minden pontján elérhető, fenntartható és közösségi sportinfrastruktúra jön létre, az iskolai sport újra a nevelés és a megelőzés része lesz.

„Olyan sportpolitikát valósítunk meg, amely nem a kiváltságosokat, hanem a közösséget szolgálja. A sport nem politikai díszlet, hanem a működő, egészséges, összetartó társadalom egyik alappillére lesz” – ígérik.

A vállalásaik között az is szerepel, hogy szakmai, politikamentes sportirányítást vezetnek be.

Végül a finanszírozás átalakításáról írnak, amelyet átláthatóvá kívánnak tenni. Kijelentik, hogy a jelenleg a társasági adón (tao) keresztül érkező finanszírozási összegeket nem csökkentik, továbbra is teljes egészében a sportra fordítanák,

de költségvetési tényezővé tesszük és biztosítjuk a hatékony felhasználást.

Emellett az önkormányzatok számára ösztönzőrendszert dolgoznának ki a helyi utánpótlás-nevelés és a tömegsport támogatására.

Mindez teljes mértékben egybecseng azzal, amit Kulcsár Krisztián, a Tisza sportpolitikusa, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke, világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes vívó nyilatkozott lapunknak novemberben. Úgy fogalmazott: „a sportra fordított támogatások mértékével egyetértek; azzal van bajom, hogy ebből mennyi tűnik el a sportvezetők és a holdudvar zsebében”.

Arról, hogy miért forgatnák be a taóból érkező pénzeket a költségvetésbe, azt mondta: „A taotámogatás nem optimális, mert a vállalatok nemcsak az adójukból írják le, hanem az adóalapjukat is csökkentik a kifizetésekkel, amivel ráadásul a legtöbb esetben le is tudják a szponzorációval kapcsolatos felelősségüket. Én azt mondom, hogy az utánpótlássport-támogatásra szánt teljes összeget be kell építeni a költségvetésbe, és ezt a forrást világos kritériumrendszer mentén kell elosztani. Jelenleg ez a 125 milliárd forint hat csapatsportághoz folyik be, a felosztás közöttük ismeretlen elvek alapján történik, továbbá az érintett hat sportági szövetség szintén ismeretlen elvek alapján osztja tovább az egyesületek között. (…) A cél egy normatív, világos kritériumrendszeren és ellenőrzésen alapuló támogatási rendszer bevezetése.”