A szolidság. Az utolsó újhelyi túlélő 100. születésnapját ünnepelték

Három évvel ezelőtt találták meg az alighanem legidősebb olyan holokauszt-túlélőt, aki megyénkből, Sátoraljaújhelyről származott el. Több mint nyolcvan évvel a borzalmak után ma is él, otthonában köszöntötték pénteken, századik születésnapja alkalmából.

Auschwitz borzalmai után a remény és a szelíd bölcsesség vezette végig élete hosszú útján. Nyíregyházi otthonában köszöntötték a 100 éves Markovics Gyula bácsit – írja friss riportjában a Szabolcs megyei Online. A SZON cikke megemlékezik az ünnepelt életének fontos mérföldköveiről, közte arról, hogy „az auschwitzi koncentrációs táborban, ahová jószerével még gyerekként hurcolták el a családjával együtt, az sem volt biztos, hogy a tizenkilencet megéri”. Történt mindez 1944-ben. Ahogy a lánya mesél róla:

Édesapámat tizennyolc évesen deportálták, így nagyon jól emlékszik a történtekre. Egy szénbányában dolgoztatták, alig kapott enni, rongyokban kellett túlélni a telet. Lefagyott az összes lábujja, hat hónapig volt kórházban, de hála Istennek, hazajött. Azt mondta, hogy az auschwitzi haláltáborban mindent elvettek tőlük, egyedül a remény maradt, az segítette át a legnehezebb időkben. Régebben sokat mesélt az átélt borzalmakról, de soha nem szított gyűlöletet, megértéssel és tisztelettel fordult mások felé, mindenkit olyannak fogadott el, amilyen. A másik, ami nagyon fontos számára, az a hit, szerinte az ad erőt mindannyiunknak.

A SZON riportjában „a 100 éves Markovics Gyula bácsi elárulta a hosszú élet titkát”, érdemes rákattintani a linkre. Ahol kiderül, péntek délelőtt Floridában élő lánya, két unokája, gondozói, valamint dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere és a sajtó munkatársai köszöntötték Kossuth utcai otthonában a legkerekebb évfordulón jubiláló ünnepeltet.

A Zemplén.hu weboldalra pedig azért érdemes ellátogatni, mert tudósításukban megmutatják a tavaly, a 99. születésnapon készült tortával is a sátoraljaújhelyi származású főszereplőt.

Végül pedig előkerestük a Borsod Online három éve készült cikkét, ami akkor készült, amikor a túlélőt sikerült hazacsábítani a szülővárosába, a zempléni településen akkor tartott Emlékezés Napjára.

Az unokák tökéletesen beszélnek magyarul annak ellenére, hogy a tengerentúl élnek, és minden évben legalább egyszer meglátogatják a nagypapájukat, aki az utolsó holokauszttúlélők egyike.