Szabó Andrea felidézte, hogy egyes közép-európai országokban sokkal korábban megtörtént az akták nyilvánosságra hozatala, ám sehol sincs teljes nyitottság. Úgy vélte, az a legrosszabb forgatókönyv, ami szerdán elkezdődött hazánkban, hogy „embereket valamiért, valamilyen szempont szerint kitesznek az asztalra, rájuk mutatnak és bűnbakokat képeznek belőlük”. A cseh példát említve hozzátette: ez az időszak néhány hétig tart, majd lecseng. Ha az ország jól kezeli a helyzetet, a figyelem a bűnösök kereséséről fokozatosan arra terelődhet, hogy valójában mi történt.
Szabó Andrea közölte: az, hogy valakinek van egy hatos kartonja, még nem jelenti, hogy bármit is tett és bűnös. A karton megléte azt jelenti, hogy kísérlet történt a beszervezésre, de az lehetett eredménytelen is. A szociológus rámutatott a média és a politika hatalmas felelősségére a történetek megismerésében. Elmondta: a cseh példa alapján a társadalom azt a narratívát jegyzi meg, amely az első időszakból ered.
„Ha a bűnbakkereső narratíva rögzül a magyar társadalomban, annak nagyon negatív következményei vannak” – emelte ki. A szociológus azt mondta, a legfontosabb, hogy sokat kell beszélni az eseményekről, lehetőség szerint a következő napokban. Szabó Andrea szerint akár az Országgyűlés is tarthatna vitanapot erről, amely segíthetné a folyamat megismertetését. Hozzátette, az összes szocialista ország példáját elolvasva nem talált ennél jobb módszert.
Bár Szabó hiányolja a végrehajtók, tartótisztek neveinek nyilvánosságra hozatalát, az elmúlt két évtized kutatásainak és az állambiztonsági iratok részleges megnyitásának köszönhetően a tartótisztek jelentős részének névsora és adatai (beleértve a szigorúan titkos tiszteket is) ma már nyilvánosan kutathatók és elérhetők. A tisztek és tartótisztek azonosítása jogilag és gyakorlatilag azért is könnyebb, mint a hálózati személyeké, mivel ők a Belügyminisztérium hivatalos, fizetett állományába tartoztak.
A nap
Fotó: AI
