Adománygyüjtés keretein belül szeretnénk neki összeszedni a pénzt egy nagyothalló készülékre

3 Responses

Van egy pillanat minden rendszer életében, amikor a propaganda már nem az ellenfelet támadja, hanem saját magát leplezi le.
Orbán Anita ügye pontosan ilyen.
Ma kormányoldali politikusok és médiák próbálják őt „sorosistának”, „globalistának”, „Bajnai-embernek”, „külföldi hálózat tagjának” beállítani.
Mintha valami sötét háttérből előlépő figura lenne, akire most hirtelen fény derült.
Csakhogy van egy kínos részlet, amit nehéz kitörölni.
Orbán Anita évekig a magyar kormány embere volt.
Nem mellékszereplő.
Nem külső tanácsadó.
Hanem olyan szakember, akit az Orbán-kormány:
– magas rangú diplomáciai pozícióba emelt,
– évekig alkalmazott kül- és energiapolitikai területen,
– majd 2020-ban hivatalosan támogatott a NATO egyik legmagasabb vezetői pozíciójára.
Ez nem vélemény.
Ez tény.
Igen: az Orbán-kormány NATO-vezetőnek jelölte
2020-ban a magyar kormány Orbán Anitát hivatalosan támogatta a NATO főtitkár-helyettesi posztjára.
Nem egy konferenciára.
Nem egy bizottságba.
Hanem a világ egyik legfontosabb katonai-politikai tisztségére.
A folyamat során:
• a magyar külügyminisztérium készítette fel,
• a magyar NATO-nagykövetség kísérte a végső interjúkra,
• a magyar kormány végig hivatalosan mögötte állt.
Hatvan jelöltből az utolsó ötbe jutott.
Ez a NATO.
Itt nem „sorosistákat” válogatnak.
Itt nem „Bajnai-embereket” ültetnek be véletlenül.
Itt nem „globalista hálózatokat” engednek be a vezetésbe.
Ide csak olyan embereket engednek eljutni, akiket a saját államuk megbízhatónak, alkalmasnak és politikailag vállalhatónak tart.
És itt kezd szétesni a mostani propaganda.
Mert ebből csak három magyarázat létezik – és mindhárom a kormányra nézve kínos
1. verzió: Orbán Anita valóban „sorosista-globalista”
Ebben az esetben a kérdés egyszerű:
Miért pont az Orbán-kormány akarta őt beültetni a NATO vezetésébe?
Ez azt jelentené, hogy:
• a kormány nem tudja, kik dolgoznak neki, vagy
• tudja, és mégis támogatja őket.
Ez nem politikai vita.
Ez nemzetbiztonsági botrány.
Egy olyan botrány, amelyben nem az ellenzék, hanem a kormány felelőssége lenne felvethető.
2. verzió: Orbán Anita kiváló szakember volt – akkor is, most is
Ebben az esetben viszont a mostani támadások egyszerűek:
politikai karaktergyilkosság.
Amíg a rendszer része volt:
• hazafias volt,
• megbízható volt,
• alkalmas volt a NATO vezetésére,
• Magyarországot képviselte.
Amint kilépett ebből a körből:
• sorosista lett,
• gyanús lett,
• hálózati ember lett,
• nemzetellenes lett.
Ugyanazzal az életrajzzal.
Ugyanazzal a múlttal.
Ugyanazzal a teljesítménnyel.
Ez nem politika.
Ez maffiallogika.
3. verzió: A propaganda egyszerűen hazudik
Ez a legvalószínűbb.
Orbán Anita nem lett hirtelen más ember.
Nem változott meg a múltja.
Nem írták át az önéletrajzát.
Csak egy dolog változott:
már nem a rendszernek dolgozik.
És ettől hirtelen veszélyes lett.
Nem az országnak.
Hanem a hatalomnak.
A valódi botrány nem Orbán Anita – hanem a rendszer működése
Ez az ügy sokkal többről szól, mint egy emberről.
Ez arról szól, hogyan működik a hatalom Magyarországon.
1. Nincs szakmai mérce – csak lojalitás
Nem az számít, mit tettél.
Nem az számít, mire vagy alkalmas.
Nem az számít, hogyan szolgáltad az országot.
Csak az számít:
most éppen kinek dolgozol.
Ha velük vagy → hős.
Ha kilépsz → áruló.
2. A „Soros-kártya” nem elemzés – hanem reflex
Ma már mindegy, ki vagy.
Ha veszélyesnek tűnsz a hatalomra:
• előkerül Soros,
• előkerül hálózat,
• előkerül globalizmus,
• előkerül Bajnai.
Bizonyíték nélkül.
Összefüggés nélkül.
Tények nélkül.
Ez nem újságírás.
Ez bélyegzés.
3. A legnagyobb öngól: saját múltjuk cáfolja őket
Orbán Anita:
• az Orbán-kormány embere volt,
• az Orbán-kormány képviselte külföldön,
• az Orbán-kormány jelölte NATO-vezetőnek.
Ha most azt mondják, hogy ő veszélyes, hálózati, nemzetellenes, akkor egy dolgot is mondanak vele együtt:
a saját külügyük alkalmatlan.
a saját döntéseik felelőtlenek.
a saját rendszerük nemzetbiztonsági kockázat.
Ez nem az ellenzéket minősíti.
Ez a kormány alkalmasságát kérdőjelezi meg.
Végszó
Orbán Anita ügye nem róla szól.
Ez a történet a rendszerről szól.
Egy rendszerről, amely:
• saját embereit használja el,
• saját döntéseit tagadja le,
• saját múltját próbálja kitörölni,
• és mindenkit ellenséggé tesz, aki kilép belőle.
És a legnagyobb irónia:
Nem az ellenzék leplezte le őket.
Ők maguk.
A saját kinevezéseikkel.
A saját jelöléseikkel.
A saját múltjukkal.
Ez nem politikai vita.
Ez történelmi öngól.