A teljes körű pusztítást követő gátlástalan harácsolás, a gázai tömegsírokon emelt luxusingatlan-övezet tervében leplezetlenül áll előttünk a telepes gyarmatosítás esszenciája: megszerezni a földet az ott lakók nélkül, majd utána a telepesek képére formálni.
Aki kicsit is ismeri a Nakba történetét, az tudja: az izraeli–palesztin konfliktusnak ez a lényege. És ahhoz, hogy tisztán láthassunk, a telepes gyarmatosítást igazolni próbáló narratíva alapját, „a nép nélküli földet a föld nélküli népnek” mítoszát szembesítenünk kell a történelemmel. Ezt teszi meg Ilan Pappe izraeli történész számos könyvében, legrészletesebben a The Ethnic Cleansing of Palestine (Palesztina etnikai tisztogatása) című művében (https://oneworld-publications.com/…/the-ethnic…/).
Pappe könyve magyarul nem olvasható – ahogy számtalan más alapmű sem. És a hasonlóan fontos művek hiánya közvetlen hatással van a magyar közbeszéd és általa a közvélemény alakulására.
Az uralkodó csoportok mindig is igyekeztek a saját narratívájukat tenni uralkodó narratívává. A történelmet nem csak a győztesek írják – de hogy a kollektív emlékezet rostáján mi hullik ki (mit löknek ki) és mi marad fenn, az még erőteljesebben hatalmi kérdés. Nem véletlenül fogalmazott Orwell így: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” Noam Chomsky pedig így: „Akik a bunkósbotot fogják, ragaszkodnak a történelmi amnéziához.”
Pappe könyve Palesztina etnikai tisztogatásáról részletesen kitér erre az amnéziára, az emlékezetirtásra is: egyik fejezetének címe „The Memoricide of the Nakba” (A Nakba emlékezetének irtása).
Pappe egyrészt levéltári dokumentációra támaszkodva részletesen bemutatja, hogyan készítették elő és hogyan vitték véghez azt az etnikai tisztogatást, amelynek során több mint 500 palesztin falvat romboltak le 1947 és 1949 között, több mint 750 ezer embert (a majdani Izrael területén élő palesztin lakosság több mint 80%-át) űzték el, és a több tucatnyi mészárlás során több ezer embert öltek meg elsősorban a Hagana, az Irgun és a Stern-csoport tagjai. Ennek jó része közismert; több epizódját A munkásosztály története is említi – például a Khan Junisz-i mészárlás (https://mot.merce.hu/…/1956-november-3-a-khan-junisz-i…/) vagy a Deir Jaszin-i mészárlás (https://mot.merce.hu/…/1948-aprilis-9-a-deir-jaszin-i…/) történetét. Az a mélységes rasszizmus, amely a gázai gyerekek tízezerszámra gyilkolásához és annak mentegetéséhez szükséges, egyáltalán nem újkeletű.
Ami kevésbé közismert, az az, hogy ma, évtizedekkel később mi van ezeknek a falvaknak a helyén – és mi őrzi az emléküket. Pappe könyve megmutatja, hogy ami ma Gázában készül (ha a Davosban közzétett embertelen terv valósággá válik), az kisebb léptékben évtizedekkel ezelőtt megvalósult, például az Izrael „zöld tüdejének” nevezett erdős parkokban, ahol a kikapcsolódni vágyók fenyőerdős-ligetes területeken érezhetik jól magukat – anélkül, hogy az ott lezajlott etnikai tisztogatások, falurombolások zavaró történetére egyetlen emléktábla is felhívná a figyelmüket. Nemcsak a falvak és lakóik tűntek el, hanem az emlékük is. A történelem mint palimpszeszt: az egyik nép történetének kiradírozása, hogy a másiké felülírhassa.
Ilan Pappe izraeli történész művei ezzel a szelektív emlékezetpolitikával helyezkednek szembe.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala, az UNRWA korábbi fő szóvivője, Chris Gunness a DoubleDown News csatornán nemrég közzétett negyedórás videóban foglalja össze azokat a tényeket, számokat, amelyek alapján csak a legelfogultabbak vonhatják kétségbe a népirtás vádjának megalapozottságát: https://www.youtube.com/watch?v=YBvHmGtm6lU.
Ilan Pappe művei viszont abban is segítenek, hogy megérthessük azt a hosszú történelmi folyamatot, amely elvezetett ehhez a népirtáshoz. Úgy vélem, Pappe álláspontjának megismertetése a magyar olvasókkal fontos a közbeszéd és a közvélemény alakításához.
Ezért Noam Chomsky, Howard Zinn, Jean Ziegler, Jason Stanley, Naomi Klein, Silvia Federici, A Working Class History kollektíva és Ibram X. Kendi könyveinek lefordítása és kiadása után most Ilan Pappe 2024 végén megjelent „A Very Short History of the Israel–Palestine Conflict” (Az izraeli–palesztin konfliktus nagyon rövid története) című könyvének (https://oneworld-publications.com/…/a-very-short…/) magyar fordításán dolgozom, amelyet várhatóan tavasszal jelentetünk meg. Ahhoz, hogy minél többekhez eljuthasson, és tényleg hatással lehessen a közgondolkodásra, szükségem lesz mindazok segítségére, akik szintén fontosnak tartják, hogy ez a narratíva magyarul is olvasható legyen.
Egy válasz
Kohut Katalin: Az emberiség ellenes erők hálója
*
Az emberi történelem során nemcsak a nyíltan gonosz erők okozták a szenvedést, hanem azok is, akik tehetetlenségükben végignézték a pusztítást. Az igazság felfogása, a tudás és az érző szív együtt teremti meg a felelősséget: ami nem került megállításra, az halmozódik, és az ártatlanokra zuhan.
*
A múlt vallási és politikai rendszerei sokszor fanatizmusra épültek. A rózsakeresztes rend, a középkori templomosok, a keresztes hadjáratok és más vallási mechanizmusok mind olyan alapokat hagytak hátra, amelyekhez új népek és új vallási rendszerek kapcsolódtak. Ezek az örökségek sokszor új áldozatokat szülnek, anélkül, hogy az érintettek tisztában lennének a gyökerekkel.
*
A tiszta szívű emberek – akik a világot jósággal, tisztességgel és szeretettel próbálják élni – gyakran az emberiség ellenes erők áldozatai. Az erkölcstelenség és a gonoszság sokszor nem az ő kezükből fakad, mégis rájuk zuhan. Ebben rejlik a történelem fájdalma és az emberi tehetetlenség drámája.
*
A világot nemcsak a nyílt gonoszság pusztítja, hanem azok is, akik nem állnak ki mellette, akik tétlenül szemlélik a szenvedést. Feladatunk, hogy a tiszta szívűek védelme, a történelmi tudás és a szeretet ereje mentén cselekedjünk, mielőtt az emberiség ellenes erők újra eluralkodnának.
A fanatizmus nem egyik napról a másikra születik. Régi korok elméleteiből csírázik ki, amikor a világ magyarázatra szorult, és a félelemnek még nem volt nyelve, csak rítusa. Vallások, birodalmi mítoszok, kiválasztottság történetek formálták azt a szerepet, amelybe egész népeket állítottak bele: őrzők, ellenségek, megváltók, áldozatok. A szerep idővel levált az eredeti tanításról, mint elhasznált ruha a testről, de tovább öröklődött – már nem hitként, hanem identitásként.
A meggyőzhetetlenség itt gyökerezik. Akit szerepként teremtettek meg, azt nem lehet érvvel megszólítani. Nem azért nem hall, mert gonosz, hanem mert létezése igazolásra épül. Ha engedne, önmaga omlana össze. Így válik a múltból fegyver, a szent szövegből pajzs, a történelemből örök ismétlés. A templomok ezért épülnek lefelé: nem az ég felé nyitnak, hanem a mélybe kapaszkodnak, oda, ahol a félelem lakik.
A világjátékok is ebből a mechanizmusból élnek. A szereplők tudják, hogy szerepben vannak, mégis hallgatnak, mert a hallgatás a fennmaradás feltétele. A tömeg pedig – fáradtan, kiüresedve – oda hajol, ahonnan meleget kap: egy ígéretet, egy ellenségképet, egy marék biztonságot. Így lesz a fanatizmus nemcsak vallási, hanem politikai és gazdasági eszköz is, új díszletekkel, régi dramaturgiával.
Mégis, minden korszakban ott van a csendes ellenpont: azok, akik nem szerepet, hanem embert látnak. Ők ritkán beszélnek hangosan, de a jelenlétük emlékeztet arra, hogy a világ nem szükségszerűen ilyen. A fanatizmus teremtett dolog – és ami teremtett, az nem örök. Csak addig él, amíg elhisszük, hogy nincs más nyelvünk a félelemre, mint a gyűlölet.
*
A fanatizmus nem az igazság túltengése, hanem a félelem menedéke. Aki görcsösen kapaszkodik egy szerepbe, talán nem uralni akar, csak nem mer kilépni belőle. De minden hit, amelyhez el kell hallgattatni a másikat, már nem fényt őriz, hanem sötétséget takar. És egyszer – csendben, feltűnés nélkül – eljön az a pillanat, amikor a kérdés erősebb lesz, mint a jelszó: ha mindent védenem kell, amit igaznak mondok, vajon nem attól félek-e, hogy belül már rég nem az?
*A hallgatás nem ártatlanság, hanem időhúzás a pusztulásnak – mert ahol a tudás nem válik cselekvéssé, ott a gonosz már rég nem egyedül dolgozik.
*
2026. január 24.
*
Készült mesterséges intelligencia segítségével