Az illiberális politikai rendszerekben a családi vagyonszerzést legitim célnak tekintik a politikai vezetők.
Nem véletlen, hogy Trump politikája ellen „no kings” azaz „le a királyokkal” néven indult mozgalom az USA-ban. A mostani amerikai kormány ugyanis nem valami merőben újra igyekszik leváltani a liberális demokráciát, hanem visszanyúlna egy olyan korba, amikor az állam vezetői nem erős felhatalmazású bürokraták voltak, hanem uralkodók. Akaratuk végrehajtását alig korlátozta a jog, különféle intézmények, testületek.
Ennek a törekvésnek az egyik legfeltűnőbb példája, hogy Trump a mai napig nem ismeri el 2020-as választási vereségét, és első munkanapján mérlegelés nélkül amnesztiát adott a 2021. január 6-i washingtoni zavargások összes elkövetőjének. Az üzenet arról szól, hogy sem a választáson kinyilvánított népakarat, sem a választást felügyelő szervek nem korlátozhatják, és hogy e korlátokkal szemben az erőszakot is megengedhetőnek tartja.
Egy másik világos példája a múltat visszahozó trumpi hatalomgyakorlásnak, hogy vagyonszerzésre is használja politikai erejét. Trump egyedülálló módon pénzért ül le üzletemberekkel tárgyalni; a saját kriptovaluta-üzletét hozza helyzetbe elnöki rendeletekkel; ingatlanos vállalkozásának befektetéseiről küldi tárgyalni külföldi kormányokhoz a fiát. A Forbes számítása szerint 2024-es újraválasztása óta a vagyona 3 milliárd dollárról 7,4 milliárdra nőtt. Ahogy Magyarországon ezt már régóta tapasztaljuk,
az illiberális politikai rendszerekben a családi vagyonszerzést legitim célnak tekintik a politikai vezetők.
Ez sem valamiféle újdonság, politikai innováció, hanem a monarchiák értékrendjének visszatérése.
Ezt a hagyományos hatalomgyakorlást képviseli Putyin Oroszországban, csak sokkal radikálisabban. Az elcsalt választások, az ellenzékiek meggyilkolása és bebörtönzése világos jelei ennek, de a politikán túlmutató sajátosságai is vannak a régi idők feltámasztásának. December 19-én, amikor több mint négy és fél órán át, megszakítás nélkül válaszolt újságírók és a lakosság kérdéseire, egy házasság előtt álló fiatalembernek többek között ezt mondta: „A kaukázusi népeknek van egy nagyon szép hagyománya: igen fiatalon kiházasítják a gyerekeiket. Ez nagyon helyes, példát kellene vennünk róluk.” A szülők által intézett gyerekházasságok gyakorlata az európai felvilágosodás előtti világ értékrendjét idézi, amikor egyéni szabadságjogok helyett kollektív jogok érvényesültek. Az illiberális rendszerek az egyéni szabadságjogok korlátozásán alapulnak. Kezdődhet e korlátozás az idegenekkel, de ha egy rendszer megszilárdul, akkor megy tovább, például – mint Oroszországban – előbb napirendre kerül a homoszexuálisok jogainak korlátozása, majd mint látjuk, felmerült az igény a heteroszexuális kapcsolatok kontrollálására is.
A totális ellenőrzés fokozatosan épül ki, és jelenleg a világhatalmi tényezők közül az Európai Unió az egyetlen, amely többé-kevésbé határozottan kitart az egyéni szabadságjogok érvényesítése mellett. Ezért rendkívül fontos a cikk elején felvetett sokszoros nyomás Európán. Ezért mondhatjuk, hogy 2026 legfontosabb kérdése, hogy mennyire marad stabil az európai rendszer.
3 Responses
Az EU-ból való kilépéstől én nem tartok. Az EU elleni kirohanások, olyanok mint a Gyurcsányozás. Propaganda eszközök, kiválóan lehet hergelni az arra fogékonyakat. Gyurcsány ellen sem lépett fel komolyan, mert tudta, hogy a választók szemében többet ér az állandó félelem érzet, mint egy lerendezett megoldás. Ha kilépne az EU-ból, elvesztené a „Brüsszel támadja a magyarokat” aduászt. Ráadásul elvesztené a „fontos ember vagyok” illúziót is. Gazember, de nem hülye.
Ha a csúti komolyan gondolná az EU-ból való kilépést, putyin és hszi kidobnák egy ablakból.
Nem azért vett fel az Orbán-kormány az elmúlt egy évben ezermilliárdos nagyságrendben új hiteleket, mert nagy tervei lettek volna az országgal.
Azért vett fel, mert elfogyott az irány, és vele együtt a pénz is.
A hitel nem fejlesztéseket, beruházásokat finanszíroz, hanem egy ideológiáját, és a bukott hatalom működését
A pénz nyoma nem látszik az országon.
Nincsenek arányos beruházások, nincsenek rendszerszintű fejlesztések, nincsenek olyan programok, amelyek hosszú távon javítanák az ország működését.
Van viszont rezsinek nevezett költségátterhelés, politikailag fontos csoportok kifizetése és egy költségvetés, amely minden évben újabb infúzióra szorul.
Ez nem véletlen.
A Fidesz ma már nem politikai irányzat, hanem hatalmi technika.
Nem jobboldali, nem baloldali, nem konzervatív és nem is következetesen illiberális.
Ezek ideológiák, gondolati rendszerek, amelyekhez gazdasági logika is tartozik.
A Fideszhez nem tartozik ilyen. Egyetlen célja van: a hatalom megtartása, és ehhez igazít mindent — a költségvetést, az energiapolitikát, a hitelfelvételt.
https://uploads.disquscdn.com/images/2de45d02426496a9378657673dc0039d91841b1f03974e0aef8e394c9cf95fd2.gif