Most max a phaszerdőben rohangászok

Több, mint fél éve keződött a lejtmenet. Halogattam az edzéseket, kihagytam, végül hónapokig nem futottam, mert zérótoleranciát mutatott a motivációm. Menetrendszerűen jött a lelkifuri, a lustadisznózás, és az összes degradáló jelző, ami fellelhető szép anyanyelvünkben. Kaptam AuDHD pecsnit. Ez önmagában nem érdekes, viszont sok mindent megmagyaráz, hogy az, ami eddig az életem volt, most látszólag elengedtem, mint egy vasárnap déli fingot. Pedig nem, most is küzdök a bűntudattal, hogy anno milyen formában voltam, most meg, ha a boltig elmegyek már a seggemen veszem a levegőt. Számtalanszor ott álltam az ajtó előtt, hogy most aztán nagyon kimegyek, de leblokkoltam, az ajtó olyan volt, mint egy villanypásztor. Jóvan akkor, megyek vissza kipihenni a semmit. Szóval kaptam egy kiadós burnoutot. Nem térnék ki most, talán máskor, vagy sose mivel jár az audhd lét, mindenesetre azt kell mondjam, kemény, mégha látszólag nem is úgy tűnik. baromi sok energiát elvesz. A futás nem élvezet volt már, hanem kimegyek gyomorgörccsel egy újabb feladatot teljesíteni. Ha azt nem jól csinálom, akkor szarul érzem magam. Mivel minden fiszfasz hatványozott energiát emészt fel, legyen az olyan banális dolog, mint egy bevásárlás, 40 év után bemondtam az unalmast. Eddig 200%-on mentem, hogy legalább valamennyire bepréseljem magam a neurotipikus normarendszerbe, na ez most kipukkadt. Most max a phaszerdőben rohangászok, hogy mit tudnék tenni. Az idegrendszeri kimerülés nem az, hogy jól kialszod magad 1-2-szer. Ez évekig eltarthat. Ez kissé elkeserítő, mert, ha valaki nem rendezi meg 40 év múlva a 100 méteres Banyatank cityrunt, mikorra talán helyrepofoznám magam, akkor biz megszívtam. Ti nem, mert nem láttok többet engem, tehát van pozitív oldala is. Mivel fekekteöves önfikázó vagyok, rettentő fura kiírnom azt, hogy talán ez nem teljes mértékben az én hibám, és nem feltétlen én vagyok lusta. Egyszerűen fáradt vagyok, haggyatok lógva! Bocs, hosszú lett, de mivel már úgysem olvas senki, egyfajta kedves naplóm, ma megint a phasz rossz végére kerültem személyes naplóbejegyzésnek vagy minek tekinthető ez az írásom. Gondolatban már a sírt ásom. Elnézést kínálok, ezt a béna rímet nem tudtam kihagyni. Majd jelentkezem. Vagy nem. Vettem bérletet konditerembe. Most kísérletet végzek magamon hogyan adaptálom magam ehhez a környezethez. Szóval a következő, potenciális rész tartalmából: félelem és reszketés a futópadon. A vécécsészék hallgatnak. Rekviem egy inhalátorért.