A halál kilovagol Perzsiából?

Igen!Nem Konok Péter. Így kell írni:
„Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából (részlet)

Ott állt a Gellért söntéspultja előtt, és egy darabig nézte és nem itta meg a korsó sört. Egy korsóval már megivott, s attól tartott, hogy Krisztina megérzi az alkohol szagát. Ezt a szagot azonban csak elszívott cigarettákkal lehetett időlegesen elnyomni; Krisztina viszont a dohányszagot sem kedveli. Kínosan kezdte magát érezni, és szorongott, miközben mereven nézte a sörrel teli korsót a bádogpulton. Azt mondom majd neki, hogy vécén voltam, gondolta. Gondolt egyébre is: a Krisztinával való nem mindennapi ismeretségre és az esetleges „további fejleményekre”, amelyek talán valami szerelemhez hasonló kapcsolathoz vezethetnek, és gondolt úgynevezett „gyakorlati eseményekre” is, mint az elképzelhető legnagyobbra: a Krisztinával való különösebb bajoskodás nélküli szeretkezésre is.
De valójában „túl szépnek” ítélte meg a helyzetét. Túlságosan nagyszerűnek tűnt egy fiatal lány kitárulkozó, forró, meztelen teste, amely az ő testéhez simulhatna néhány óra múlva.
„Hét hónapja már, hogy nővel volt.”
Félt ettől a lánytól, és félt minden nőtől, mert hét hónapja mindennap érezte a hiányukat. Nem elsősorban a testi szerelem hiányát érezte, hanem azt, hogy legyen valakije, akivel megbeszélheti a bajait, akire munkája közben gondolhat, akivel elmehet moziba, beszélhet a filmről, konyak vagy kávé mellett egy eszpresszóban. Még attól is félt, hogy visszamenjen a lányhoz, miután a sörét megitta, félt, szorongott, mint aki egy esetlen szóval elronthat mindent Krisztinánál: mindenképpen alkalmazkodni akart hozzá, hogy el ne veszítse. Ehelyett viszont sört iszom és cigarettázom, gondolta, és határozottan ellenszenvesnek érzem Krisztina „elvárásait”, példának okáért az alkoholfogyasztást és a dohányzást illetően. (Magának sem akarta megvallani, hogy nem ezt a lányt álmodta meg. De jól tudta: nem válogathat a nők között. Nem tetszett neki Krisztina édeskés beszédmódja, szüntelen kacagása, és a nagynéni sem, akihez úgy vitetett oda, mint egy némiképp érdeklődésre számot tartó talált tárgy. De abban reménykedett, netán tévedett, mivel nővel hosszú ideje nincs semmiféle kapcsolata, ellenérzései nem helytállóak. Miért ne volna Krisztina egy természettől vidám és kedves lány, mint a többi hozzá hasonló, akiknek nincs más dolguk az életben, mint tanulni vagy dolgozni, akiket melenget és óv a családi fészek melege?)
Kiitta a sörét, mert már semmiképp nem húzhatta-halogathatta az időt. Aztán rágyújtott, és gyorsan elszívott két cigarettát..”