A bulvárlapnak adott interjúból kiderül: Horváth 1998 óta foglalkozik „ezzel a témával”, és a Fidesz már akkor szembeszállt a drogliberalizációs törekvésekkel. Mint mondta, „korábban a baloldal szervezett Budapesten szimpátiatüntetést a könnyű drogok mellett” (talán a Kendermag Egyesület 2000-es évek eleji akcióira gondolhatott), ám Horváth szembesült azzal, „miként jár együtt kéz a kézben a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem, és hogy a drog miatt miként inog meg a közbiztonság” – bár mintha elfelejtené, hogy a liberalizáció lényege éppen az lenne, hogy az állam kiszorítsa a szervezett bűnözést a folyamatból, biztonságosabbá téve ezzel a kábítószereket, és ellenőrizhetővé a terjesztésüket.

Horváth ezután felsorol néhány anekdotikus esetet: például hogy egy 11. kerületi szórakozóhely mosdójában nyolc fiatal drogot fogyasztott, de egyikük belehalt, ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „aki a droggal más gyerekeit öli meg, annak kőkeményen felelnie kell”.

Ezután furcsa statisztikát említ Horváth:

szerinte felfutóban van a kokainhasználat, amellyel a ’90-es évek végén még csak az elit élt, mára viszont szélesebb körben elterjedt, mint a marihuánafogyasztás

– mondja. Ráadásul a drogügyi biztos szerint „ezek kombinálódnak is”, bár hogy ez alatt pontosan mire gondol, nem fejti ki.

Arra a kérdésre, hogy Magyarországon használhatják-e a gyógyászatban bármikor is a marihuánát, határozottan úgy felel: szerinte „nincs olyan, hogy a fű csak békéssé tesz és megnyugtat, számos vizsgálat mutatja, hogy a használata mentális és kognitív leépüléssel jár”, bár érdemes hozzátenni, hogy kannabiszt főként rákos betegek számára írnak fel a fejlett országokban, étvágygerjesztő és fájdalomcsillapító gyanánt.

Mindenesetre Horváth szerint nem lehet elfogadni azt az álláspontot, hogy van jó és rossz kábítószer, szerinte „csak kábítószer van”. Ezután felevelenít egy gyűjtőfogházas emléket, amely során találkozott három, droggal kapcsolatos bűncselekmények miatt elítélt emberrel, ám a történet annyira tankönyvi és banális, hogy ebből nem közlünk részleteket.

Azt azonban megtudjuk, hogy a szegregátumokban élő 12-14 évesek szerint drogozni menő, itt pedig rátér az elmúlt hónapokban visszatérő toposzra, azaz arra, hogy a „celebek” reklámozzák a drogokat. Állítólag végeztek egy kutatást, hat előadó 13, drogot is említő számának lejátszási adatait nézték meg Spotifyon és Youtube-on, és arra jutottak, a dalok 180 milliós megtekintést értek el, ez pedig Horváth szerint példakövetésre sarkallja majd a fiatalokat. Ami nem helyes! – teszi hozzá, hiszen „az előadók felelősek azért, hogy milyen üzenetet közvetítenek a rajongóiknak”.

Itt rátér a Delta Programra, amely során március óta kilencezer eljárást indítottak (kettőt celeb ellen), ami 30 százalékos növekedés egy év alatt. A lefoglalt kábítószer mennyisége pedig meghaladta a 2 tonnát, június 15. óta 1,5 milliárd forint értékű vagyon vontak el a terjesztőktől.

Felemlegeti a szülőket is, akik nem ismerik a szlenget, és

nem tudják, mit jelent a molly, a szinti, a klaviatúra, a felni és a többi, holott ezek nagyon jól beazonosítható kábítószerek,

emiatt Horváth társadalmi vitát szorgalmaz, mert ez mindenkit érintő probléma.

Arra a kérdésre, hogy régen ezeket a kezdeményezéseket egy drogügyi stratégia fogta össze, kitérően válaszol: „a stratégiák fontosak, de a határozott cselekvést nem pótolják”, hiszen a cél az, hogy „kisöpörjük a drogot az országból”.