Kedves Kapu Tibor!
Őszinte leszek: nem tudom eldönteni, hogy dühöt vagy inkább mélységes szomorúságot érezzek a tevékenységedet látva. Egy ideje figyelem, hogyan simul bele egy kivételes tehetségű ember a rezsim szöveteibe, de eddig a munkásságod iránti tiszteletből próbáltam félrenézni, és mentségeket keresni. Az újévi közös köszöntőd a rezsim báb “köztársasági elnökével” viszont megszólalásra kényszerít.
Ha pár hónapja valaki nekem szegezi a kérdést: létezhet-e, hogy egy ember, aki látta a Földet odafentről, asszisztáljon a hatalom kicsinyes és megosztó játszmáihoz, gondolkodás nélkül rávágtam volna: lehetetlen.
Szerettem volna ugyanis hinni abban, hogy odafent valami végérvényesen megváltozik az emberben. Hogy aki egyszer már farkasszemet nézett a végtelennel, és látta a bolygónkat felülről, az más emberként tér vissza. Hogy abból a távlatból nézve, ahol a Föld csak egy apró, kék pont a világmindenségben, nevetségessé válnak a földi kiskirályok, és eltörpül minden törzsi konfliktus. Hogy abban a távolságban kristálytisztává válik: mind emberek vagyunk, egyetlen közös sorssal, porszemek a végtelen univerzumban. Azt hittem, aki ezt egyszer átéli, annak a lelke nem lehet eladó, és nem létezhet olyan földi hatalom, amiért feladná ezt a tisztánlátást.
Kiábrándító szembesülni a valósággal. Elkeserítő látni, ahogy azt a személyes hitelességet és azokat az egyetemes emberi értékeket, amelyeket az űrmissziód által képviselsz – a bátorságot, a tudásszomjat, a felfedezés szabadságát és az emberi teljesítmény határainak feszegetését –, arra használod, hogy egy tudás- és szabadságellenes, morálisan bukott rendszert legitimálj velük.
Kíváncsi lennék, mi járt a fejedben az újévi köszöntő alatt, miközben díszsorfalat álltál Sulyok Tamás mellett. Vajon átfutott-e benned, kinek a társaságában feszítesz, és mihez adod éppen a neved?
Mert ne legyenek illúzióink: Sulyok Tamás nem a nemzet egységét testesíti meg, hanem Orbán Viktor nyers akaratát. Egy olyan pártkatona mellett álltál, aki soha, egyetlen pillanatra sem volt a magyarok valódi köztársasági elnöke. Egy olyan ember mellett, aki korábban az Alkotmánybíróság elnökeként szó nélkül, parancsszóra szentesített minden törvényt, ami a magyar jogállam leépítését szolgálta. Aki aktívan és buzgón segített szétverni azokat a demokratikus intézményeket, amelyek egy normális országban a honfitársaidat és a közös jövőnket védenék.
Lehetséges volna, hogy te ezt nem tudod? Lehetséges volna, hogy nem vagy tisztában azzal, mi zajlik ebben az országban? Én ezt egyszerűen nem hiszem el.
Hogyan vagy képes sima „közéleti vitának” minősíteni a rezsim mindennapos, ipari méretű uszítását és gyűlöletkeltését? Nem találkoztál még a kék plakátokkal, amikkel tíz éve mérgezik a gyermekeink lelkét és elméjét? Nem hallottál a „poloskazásról”, a karaktergyilkosságokról, a pedofil botrányokról?
Lehetőséged lett volna, hogy egy igaz beszédet intézz a nemzethez. Hogy kitérj a gyermekvédelem drámai helyzetére. Lehetőséged lett volna, hogy a pozíciódat és a népszerűségedet arra használd, hogy felhívd a figyelmet az ország valós problémáira: többek között a gyermekszegénységre, az elsivatagosodásra, az elvándorlásra. Hogy valódi reményt adj az embereknek. Ehelyett a hatalom hazugságaihoz való asszisztálást választottad.
Azért is érthetetlen ez, mert egy kedvelhető, tehetséges, és alapvetően őszinte srácnak tűnsz. Egy országnak csillogott a szeme, amikor a csillagok közé repültél. Bebizonyítottad, hogy a fizikai gravitációt le lehet győzni – de a hatalom gravitációs erejére már nem tudtál nemet mondani?
Beszéljünk világosan és egyenesen. Úgy tűnik, köttetett egy íratlan, de kőkemény alku a háttérben. Egy faust-i szerződés, amit a lelkeddel kellett aláírnod.
A rendszer logikája világos és kegyetlen: ők kifizették az álmodat, kivittek a csillagok közé, cserébe most benyújtották a számlát. Cserébe a te arcoddal, a te hiteleddel próbálják tisztára mosni az elvesztett becsületüket a rendszerváltó választás évében.
Kedves Tibor!
Az igazi hősiesség nem csak a fizikai határok legyőzéséről szól, hanem a jellem próbájáról is. Arról, hogy van bátorságunk nemet mondani, amikor a hatalom eszközzé akar silányítani minket.
De én szeretném hinni, hogy még nem késő. Szeretném hinni, hogy az az ember, aki képes volt eljutni a világűrbe, képes arra is, hogy a Földön visszataláljon a saját lelkiismeretéhez!
6 Responses
Már csak pár hónap és végleg eltűnik Fegyőr és bandája
A fidesz banda pedig megy utcát seperni! Vagy a sittre.
Jé, egy elektromos rollermosó
egy gránátdobáló
egy napelemes atomerőműves
Azé’ nem volt rossz fizuja a taknyosnak.
az EU tagdíj befizetéseinkből
Tudjuk, momentumos
Magyar Péter nem a nemzet egységét testesíti meg, hanem Manfred Weber nyers akaratát
Te pedig orbán kutyáját, fidkány! Ugatsz, vicsorogsz, hörögsz, miközben rázod a láncot, amit orbánék rád akasztottak. Ugyanazt csinálja a vezéred is, csak az ő láncát putyin és trump fogja!
Jól beolvastál neki!