Bár a homoszexuálisoknak tartott átnevelőtáboroktól a nyugati világban viszonylag távol állunk, évtizedeken, sőt talán évszázadokon keresztül tartotta magát az az elképzelés, hogy a homoszexualitás tulajdonképpen tanult viselkedés, döntés, amit ebből fakadóan meg is lehet változtatni, „ki lehet javítani”, vissza a „normálisra”. Ha az állatvilágban megjelenő homoszexualitás erre nem lenne elég cáfolat, az embert vizsgáló evolúcióbiológiai kutatások eredményei is teljesen szembemennek ezzel az elképzeléssel: a homoszexualitást gének is kódolják, ebből következik, hogy öröklődő, más agyi mintázatokat mutat, mint a heteroszexualitás, és evolúciós szempontból előnyt is jelenthet a közösségeknek.
„Mi, evolúcióbiológusok, egyvalamit nagyon tudunk: a biológia sokféleség nélkül nem tud működni. Abban a pillanatban, ha megszűnik egy fajban a sokféleség, az kihalásra van ítélve. A sokféleség az evolúció egyik alapja” – mondta Scheuring István evolúcióbiológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója egy nemrég tartott előadásán.
A kutató leszögezte, hogy ha a homoszexualitásról akarunk beszélni, jó, ha tudjuk, hogy az állatvilágban ez teljesen elterjedt, nagyjából 1500 fajról ismert, hogy az egyedei valamilyen homoszexuális kapcsolatban részt vesznek. Ahogy az állatvilágban, úgy az emberek között is széles az a skála, ami a heteroszexualitás és a teljes homoszexualitás között terjed. Az embereknél az úgynevezett Kinsey-skálát használják a tudományban a kategorizálásra, ahol a 0-s index csak kifejezetten a heteroszexuális emberekre vonatkozik, a 6-os index pedig a teljesen homoszexuálisokra.
