Ma reggel olyan helyzet állt elő egy budapesti kórházban, amely ezt különösen élesen mutatja meg: egy 80 éves, nagy tapasztalattal rendelkező kollégát kimerültség miatt le kellett váltani, őt egy 70 éves orvos vette át, miközben a következő beosztott műszakvezető egy 90 éves kolléga volt. Fontos ezt tisztelettel kimondani: a kollégák iránt megbecsülés jár, a tapasztalat érték, és senki emberi vagy szakmai érdeme nem képezi vita tárgyát. A kérdés azonban nem róluk szól, hanem a rendszerről, amely ilyen helyzeteket termel ki.
A betegbiztonság nem udvariassági kérdés, és nem oldható meg jó szándékkal vagy személyes áldozatvállalással. Nemzetközi példaként az NHS-ben sincs felső korhatár, viszont világos szakmai és betegbiztonsági határok vannak. Sürgősségi osztályt ott kizárólag sürgősségi szakorvos vezethet, és idősebb kollégák jellemzően nem kerülnek frontvonalbeli, éjszakai műszakvezetői szerepbe. Ha nincs megfelelő személyzet, nem kreatív beosztással oldják meg a problémát, hanem kapacitást csökkentenek vagy betegeket irányítanak át.
Amikor egy műszakvezetőt fáradtság miatt kell leváltani, és a rendszer válasza egy még idősebb kolléga beállítása, az nem egyéni alkalmassági kérdés, hanem egyértelmű, rendszerszintű betegbiztonsági kockázat. A valódi kérdés nem az, hogy ki mit vállal, hanem az, hogy mit engedhet meg magának egy sürgősségi ellátórendszer.
A beteg ugyanis nem beosztást, hanem biztonságot vár.
Persze ez utóbbit is mérni és publikálni kellene, hogy a betegek is tájékozottak legyenek.
Egy válasz
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled! Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et! Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet.