boon.hu infó
Szunyogh László, Miskolc főépítésze más megközelítésből vizsgálta a történteket. Álláspontja szerint a települések átalakulása természetes folyamat, amelyet a társadalmi és gazdasági változások is folyamatosan alakítanak. Miskolc és Diósgyőr kapcsolata ugyanakkor különlegesnek tekinthető. A két település viszonyát az újkorban jelentősen meghatározta a kohászat megjelenése, majd a későbbi közigazgatási egyesítés. Diósgyőr azonban az egyesülés ellenére is megőrizte erős helyi identitását.
Ennek legfontosabb szimbólumai között említette a diósgyőri várat, a futballcsapatot és a csokoládégyárat, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a városrész lakói sajátos, Miskolcon belül is jól megkülönböztethető közösségként tekintsenek magukra.
A főépítész szerint a szocializmus időszakában a polgári értékeket igyekeztek háttérbe szorítani, ami Diósgyőr fejlődésére is hatással volt. A korszak fejlesztéspolitikája elsősorban a Miskolc és Diósgyőr közötti területekre, az összekötő városrészek lakótelepeinek megépítésére koncentrált, miközben maga Diósgyőr kevésbé fejlődött. Szunyogh László ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a korábbi rendezési tervekben nem azonosítható tudatos rombolási szándék. Az építészszakma az 1980-as évektől kezdett egyre inkább értékként tekinteni a már meglévő beépítésre és a történelmileg kialakult településszerkezetre.
Nem minden régi házat lehetett megmenteni
A beszélgetés során az is felmerült, hogy a régi épületek eltűnéséért nem minden esetben a várostervezési döntések felelősek. Szunyogh László rámutatott, hogy sok esetben az épületek leromlott műszaki állapota, valamint a tulajdonosok gondatlansága vezetett a bontásokhoz. Példaként a közelmúltban eltűnt, helyben „kitámasztott házként” ismert épületet említette, amelynek sorsa jól szemlélteti az épített örökség megőrzésének nehézségeit.
A főépítész egy másik érdekes szempontot is felvetett:
vajon valóban egységesebb és karakteresebb volt-e a régi Diósgyőr, mint a mai?
Megítélése szerint az egykori falusias település akár uniformizáltabb is lehetett, mint napjaink változatos beépítésű kertvárosa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai lakóépületek minden esetben magasabb építészeti minőséget képviselnének. Az egyes házak megjelenése és kialakítása külön kérdésként vizsgálandó.
Különleges építőanyagok mesélnek a régi Diósgyőrről
Tóth Viktor építész, műemléki tervező elsősorban arra kereste a választ, milyen sajátosságok különböztethetik meg Diósgyőr épületeit más települések házaitól. Véleménye szerint a helyi jellegzetességek leginkább az építőanyagok megválasztásában érhetők tetten.
A Pecér-völgy pincéinek vájásakor kitermelt homokkő például kifejezetten rossz minőségű építőanyagnak bizonyult, ezzel szemben a környező erdők tölgyfájából készült tetőszerkezetek rendkívül időtállóak. Szintén meghatározó szerepet játszott a helyi téglagyár, amelynek DGY jelzéssel ellátott, pecsétes téglái hosszú élettartamú építőanyagnak számítanak.
Diósgyőri piknik
A szakember kitért arra is, hogy napjainkban egyre kedveltebb a bodrogkeresztúri kő alkalmazása. Ez az anyag elegáns megjelenése mellett az időjárás viszontagságaival szemben is ellenálló. Az építőanyagokon túl azonban további kutatásokra lenne szükség ahhoz, hogy pontosabban meg lehessen határozni Diósgyőr egyedi építészeti jellegzetességeit.
Tóth Viktor szerint egyelőre nem történt meg azoknak a térszervezési és alaprajzi sajátosságoknak a részletes feltárása, amelyek esetleg kifejezetten a városrészre jellemzőek.
Egy lekerekített sarkú ház is őrizheti Diósgyőr múltját
A kutatás szempontjából különösen fontosak lehetnek a János és a Bartók Béla utcában még megtalálható paraszt-polgári lakóházak. Ezeknek az épületeknek a felmérése és részletes dokumentálása segíthetne azonosítani azokat a jellegzetességeket, amelyek egykor meghatározhatták Diósgyőr lakóházainak kialakítását.
A beszélgetésen szóba kerültek a fűrészelt oromfalas épületek is, amelyek Lillafüred után Diósgyőrben is megjelentek. Ilyen megoldás figyelhető meg például a sörfőzde épületén. Érdekes építészettörténeti részlet, hogy a Kádár-korszak családi házas típustervei között egy úgynevezett „diósgyőri típusú lakóház” is szerepelt.
Ennek sajátossága az egyik lekerekített sarok volt, amelyet bükki mészkővel burkoltak. Ez a viszonylag apró, mégis jellegzetes építészeti megoldás arra utal, hogy Diósgyőr neve és bizonyos építészeti formái a korabeli típustervezésben is megjelentek.
A diósgyőri lakótelepek építészetében a környező dombok is megjelentek
Pirity Ádám építész a kutatási területéhez kapcsolódóan a lakótelepek történetét és általános építészeti jellemzőit ismertette. Előadásában a diósgyőri úgynevezett „S” házak különleges kialakítására is kitért.
Ezek tervezője, Fekete Miklós Árpád arra törekedett, hogy az épületek tömege ne egyszerű, merev geometriai formaként jelenjen meg, hanem a környező tájhoz is kapcsolódjon. Az építész a házak tömegformálásával a Diósgyőrt övező dombok hajlását kívánta megidézni, így a lakótelepi építészetben is megjelent a természeti környezetre történő utalás.
Az eredeti tervek ráadásul a végül megvalósult beépítésnél jóval nagyobb szabású elképzeléseket tartalmaztak.
Több toronyház megépítésével is számoltak, amelyek reprezentatív szerepet kaptak volna. A homlokzatok kialakításánál szintén változatosabb megjelenést szerettek volna elérni. Az épületek felületének tagolására és gazdagítására vonatkozó elképzelések azonban anyagi okokból végül nem valósulhattak meg.
Mindez jól mutatja, hogy a ma ismert diósgyőri lakótelepek arculatát nem kizárólag az építészek eredeti elképzelései határozták meg, hanem a korabeli gazdasági lehetőségek és korlátok is.
Folytatódhat a beszélgetés Diósgyőr jövőjéről
A kerekasztal-beszélgetés egyik legfontosabb kérdése végül részben megválaszolatlan maradt: mi történhet a még meglévő építészeti értékekkel, és miként lehetne biztosítani azok fennmaradását? Bár a résztvevők számos történelmi és építészeti összefüggést feltártak, az épített örökség lehetséges jövőjének részletes megvitatására a szűkös időkeret miatt már nem nyílt lehetőség. Abban azonban a beszélgetés résztvevői és a közönség is egyetértettek, hogy a témát érdemes lenne folytatni.
A „Diósgyőr eltűnőben?” kezdeményezés éppen arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a városrész története nem kizárólag a nagy és ismert műemlékekben él tovább. A régi utcák, a családi házak, a jellegzetes építőanyagok, a lakótelepek és az egykori ipari épületek egyaránt részei annak az örökségnek, amely Diósgyőr sajátos arculatát kialakította.
