Tortúra 65 – retro kiadás 
Idén másodszor álltam rajthoz a Tortúra 65-ön.
Az első… khm… 12 éve volt. (Erről ennyit. )
)Valahogy a karácsonyi töltődésbe még pont belefért egy intenzív másfél nap barátokkal – futással, nevetéssel, nosztalgiával. Nekem igazi retro feeling volt az egész.
Együtt futottam egy tanítványommal, Sipos Ádámmal:
– ő ugye nem hagyhatta el magát az edzője mellett (bár szerintem nem is volt miért 
),
),– én meg nyilván nem rinyálhatok egy futóm előtt.
Szóval… futottunk egy jót.
Az időjárás szinte tavaszi volt, a talaj tökéletes. Az érzés pedig pont azon a vékony határon mozgott, ahol még „jólesik”, de már kikacsint a komfortzónán túlra.
A cél felé közeledve azért ebből az utóbbiból lett több. 
Rengeteg régi futótárssal találkoztunk, jöttek a sztorik a „régi kalandokról”, amiknél az ember egyszerre nevet és gondolkodik el:
„Ezt tényleg megcsináltuk?”
Közben meg az is eszembe jutott, hogy jövőre 20 éve ultrázok…
Ez már nem retro, hanem múzeumi kategória.
Szuper hétvége volt, barátokkal, futással, emlékekkel.
