Csaba Lénárt 
elmélkedő kedvében van.
Követem
Az elmúlt hetekben, a sokadik Debreceni csoportot vittem Váradra, volt aki 20 éve volt utoljára, volt aki még soha, de olyan sztereotípiák voltak bennük, hogy Várad egy lepusztult város, járhatatlan utakkal, koszos közterületekkel….
És most mindenki megdöbbenéssel tapasztalja, hogy mekkorát fejlődött Nagyvárad.
Az újonnan épített közlekedési infrastruktúra, az utak általános állapota, a gyönyörűen felújított épületek, közterületek, az üzletek árúbősége, a korzózó vidám emberek sokasága, egyszerüen megdöbbenti a Debreceni utastársaimat….
Ilyenkor felvetődnek kérdések, hogy az a város, ami 20 éve még nagyságrendekkel volt lemaradva Debrecen mögött, az hogy tudott akkorát fejlődni, hogy mára már minden tekintetben megelőzi az önmagát világvárosként aposztrofáló Debrecent?
Azt a Debrecent, amit a propaganda ugyan felmagasztal, de valóságban a legfiatalabb felüljáró 45 éves, az utak állapota meg már közel jár a katasztrofálishoz….
Eközben Váradon szinte minden út fel van újítva, és csak az elmúlt öt évben 5-6 új felüljáró, 5-6 vadonatúj elkerülő út, a belvárosban többsávos autós aluljáró rendszer épült …
Átjövünk a határon, az addig kiváló minőségű romániai út, a mára már szinte életveszélyessé rohadt 42-es útban folytatódik, évek óta még egy útburkolati jel festést sem csináltak rajta, nemhogy felújítást… 
A ködös novemberi estéken, konkrétan egy vakrepülés ott vezetni…
A mi szemszögünkből nézve, nagyon elszomorító ez a szituáció, de velünk ellentétben, Váradnak kifejezetten jót tett az elmúlt 10-20 év…
Gratulálok Nagyvárad!
Csak így tovább!
Legalább nektek legyen jobb….
Egy válasz
Ugyan már! Ha megmondta a birkáknak a „Kárpát-medence géniusza”, hogy Magyarországot irigyli a fél világ, annyira hasítunk, akkor az úgy is van! Egyébként is nincs itt semmi gond, mi vagyunk a legjobbak, legszebbek, legokosabbak! Aki pedig kimegy a házból és mást tapasztal, az nem lehet más csak egy mocskoslibsibolsihazaárulóbrüsszelitasorosistakülföldrőlfizetettügynök!
Aztán Mari néni Alsóröcsögén kikapcsolja a TV-n az M1-et és sóhajtozva számolgatni kezdi a kisnyugdíját, melyet 46 év szolgálati idő után kapott az egyélőistentől és felhúzva a gumicsizmáját elmegy a nyakig sáros főutcán kiváltani a gyógyszerét a gyógyszertárba (ha még nem zárt be végleg), közben azon gondolkodik, hogyan fogja kifizetni a „rezsicsökkentett” villanyszámlát.
Felvillan előtte egy kép, egy hihetetlen nagy számot lát maga előtt, amely a kormánypárt propagandára elköltött közpénz mennyisége. Elmosolyodik magában és azt mormolja –
jól van ez így. Tényleg, jól van ez így?