Simon Kapitány
“Figyelem, lokálpatrióták! Sajnos a színház épületéről leszakadtak a stukkók, és jelenleg le van zárva a dufart. Ez a helyzet nemcsak méltatlan, hanem komoly balesetveszélyt is jelent mindenkire nézve, aki arra közlekedik. Mikor várható a helyreállítás? Mikor lehet ismét biztonságosan átmenni a dufart alatt? Szeretnénk gyors és felelős megoldást, hiszen a színház épülete városunk éke, és mindannyiunk biztonsága a legfontosabb!” – tette fel a kérdéseket Simon Gábor. Íme a kérdés és a polgármesteri válasz videós formában.
A Miskolci Belvárosi Kör Egyesület azonban december első hetében végre pontot tesz egy közel két éve húzódó, áldatlan állapot végére.
A Miskolci Nemzeti Színház boltíves átjárója közel két éve életveszélyes stukkók miatt zárva van. A gyalogosoknak nap mint nap le kell lépniük a járdáról a villamossínek felé.
Az egyesület most kimozdítja az ügyet a holtpontról:
Megtörténik a még mozgó, meglazult elemek eltávolítása, pántolása és biztonsági hálóval való lefedése.
A kivitelezést a PEKA BAU Építőipari Kft. és az FK-RASZTER Építő Zrt. szakemberei végzik.
2 Responses
Elképesztően okoak (vagy csak kekecek?) tudnak lenni a képviselők ellenzékben.
Simon miért nem kérdezte meg saját magától, hogy Veres alatt miért nem csinálták meg?
Mindenki, aki egy átlagos kukéból guberált képviselőnél hangyányival is értelmesebb, tudja jól. hogy ha beindul egy folyamat, akkor nem szabad várni vele, mert egyre rohamosabban romlik – és omlik.
Valójában már a Kriza-éra végén beindult az omlás, de mivel sem őket, sem a következő, veres-féle mékyigénytelen bagázst nem érdekelte, néhány év alatt jelentőden romlott az épület állaga.
Mivel most a város történetesen kormánypárti, a babysitter osztályú képviselőnél lehetne lobbizni, hogy a műemlék épületeket a hosszadalmas procedúrával nem a teljes pusztulás felé sodorják, hanem a fellépő hibák mielőbbi kijavítása irányába. Persze aki autópályából is csak omladozót képes éopíttetni, attól ne várjunk semmit, azzal én egy rántották vagy egy csésze teát sem készíttetnék.