A Holcim Sporttelep a maga fénykorában igazi közösségi aranybánya és találkozóhely volt. Nemcsak a hétvégi bajnokik miatt jártak ide az emberek, hanem azért is, mert a sportkomplexum a hejőcsabai családok, gyári munkások és baráti társaságok első számú társasági tereként működött. A legendás meccseken a csúcsidőszakban akár több ezer néző is préselődött a lelátókra, hogy a hazaiaknak szurkoljon.
A tragikus fordulatot végül nem a pályán elszenvedett vereség, hanem a szomszédos gyár sorsa hozta el. Az üzem 2011-ben történt bezárásával és így a támogatói háttér megszűnésével a Holcim SC (korábban Hejőcsabai SC) működése is megszakadt: a gárda a 2011/2012-es szezon után örökre eltűnt a bajnoki tabellákról. Ez a búcsú azonban messze túlmutatott azon, hogy egy csapat nem nevezett be a következő megyei szezonra. „A klub megszűnésével Hejőcsaba elveszítette a legfontosabb közösségi motorját” – írták.
Mára az egykori fellegvár gazosan, elhagyatottan és elfeledve dacol az idővel. Ahogy a riport fotóin is látszik, a pálya hátterében még ma is némán magasodnak az egykori cementgyár kéményei – szomorú mementóként őrizve egy olyan korszak emlékét, amely a gyárral és a klubbal együtt visszavonhatatlanul a múlté lett.
A hejőcsabai labdarúgás gyökerei egészen az 1920-as évekig nyúlnak vissza. A Hejőcsabai SE már az 1925/26-os szezonban is versengett a bajnokságban, vagyis a helyi foci tradíciója immár 100 éves múltat tudhat magáénak. Ez az egyesület nem csak egy csapat volt a sok közül Miskolcon: a hejőcsabai identitás elválaszthatatlan részévé vált. A helyi ipar – különösen a Hejőcsabai Cement- és Mészmű (HCM) – fejlődésével a futball és a munkásélet teljesen összefonódott. A klub a szocializmus évtizedeiben kapott biztos vállalati hátteret, és ekkor épült ki az a nagy létesítmény is, amely ma elhagyatottan áll
– írja a portál, amely képeket is közölt a pusztulásról.
(Fotó: A Futballkutató | Hejőcsaba, Holcim Sporttelep, 2024 január, valamint Molnár Norbert – Facebook.) Előtte:
4 Responses
„Ebül szerzett vagyon kutyául vész el”
A sportpálya a vasútvonal melletti rákkeltó troszka/salak hegy tövében volt. Ott most Miskolc város 5 millió tonna szemete van lefedve. Az ötvenes években a Bárczyaktól zabrált gyümölcsös kert területén létesült a sportpálya. Cserébe….. inkább nem folytatom, hogyan becsültétek meg a családot, jó bolsevik módra…… Emeljetek szobrot a három cementgyárat + gépjavítót tönkretevő Schmidheiny családnak. A pénzeket sikeresen kitalicskázták. Mossák kezeiket.
„A Schmidheiny család Svájc egyik legismertebb iparügynöksége és leggazdagabb dinasztiája, amelynek története az 1860-as évekre nyúlik vissza, és amely a globális építőiparban (cement, beton, asztbesztcement) játszott meghatározó szerepet.”
És ez csak rosszabb lesz a tervezett új adók, ekho szigorítása, kata adó növekedése, vagyonadó, cégek sarcolása miatt még többen húzzák majd le a „rolót”. „Magabiztosan és egyre nagyobb sebességgel száguldunk a szakadék felé.” Már ” a cuki messiás” iránti rajongók is kezdik érezni.
Háááááát, ahogy kommentjeiket elnézem. Még nem! Nagyon nem!
Ahogy az ország is a lejtőn úgy vele egyenesen arányosan Miskolc is egyre jobban gyorsul a lejtőn lefelé. Rossz hír, hogy ez még csak a kezdet és nem a lejtő allja még.