Hiába ígéri mindenki a Fidesztől a Tiszáig, hogy 10 milliós ország leszünk.

A kormányunk a szavak szintjén családbarát és tényleg sok pénzt költ a gyerekvállalás támogatására – nagyjából teljesen sikertelenül. Annak, hogy nincs eredmény, az egyik legfőbb okára a Tárki még 2022-ben kiadott elemzése világított rá: az 1985 és 2016 közötti családtámogatási politikákat elemezve arra jutottak, hogy az első gyerek vállalásáról hozott döntésben alig van szerepe annak, hogy az aktuális kormány épp mit csinál.

Amire van hatása a kormányoknak, az a harmadik gyerek vállalása, de ez nyilván kevesebbeket érint. Azt pedig a HVG mutatta be, hogy az 1960-as évek óta szinte tökéletesen együtt mozognak Közép- és Kelet-Európa országainak gyerekvállalási grafikonjai, hiába csinálnak egészen más dolgokat a politikusok, a társadalmi folyamatokra nem nagyon tudtak hatni.

Akkor sem állna meg a csökkenés, ha hirtelen demográfiai csoda történne

De ha egyszer csak valami csoda folytán elkezdene nagyot nőni a születésszám, akkor sem érne véget a népesség csökkenése. Azt tudják sokan, hogy Magyarország elöregedő állam, de nehéz felfogni, hogy valójában mennyire.

A KSH korfája szerint például idén január 1-jén 101 ezer 25 éves élt az országban, 172 ezer 50 éves és 133 ezer 70 éves, és mindössze 78 ezer egy évnél kisebb gyerek. Az 1950-es évek első felében évente 185-223 ezer gyerek született, közel kétharmaduk még most is él, tehát amikor hamarosan elkerülhetetlenül egyre többen fognak meghalni közülük, a mostani 75-90 ezres éves születésszámokat másfélszeresére-kétszeresére kellene emelni ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség.

És még ez sem volna elég, hogy megússzuk a bajt

Ha ugyanis valami józan ésszel elképzelhetetlen csoda folytán hirtelen kétszeresére nőne a születésszám (természetesen nem fog), még akkor is maradna rengeteg kritikus feladat, amelyre nagyon gyorsan meg kellene találni a megoldást, és amelyekre nem úgy tűnik, mint ha a politikusoknak volna válaszuk.