Kazincbarcikán és környékén egyre többen élnek mélyszegénységben.

Nyeste József, Berente polgármestere. Kazincbarcikán a Spár parkolójában olyasmit látott, ami egy pillanatra leleplezte – mindazt, amiről politikusok ritkán beszélnek – a valódi nyomort, amely már az emberi méltóság határán túl van.

„Ellenőrizte a fény felé fordítva… majd elvitte”

A polgármester Facebook-bejegyzésében arról számolt be, hogy a „fenti Spár” parkolójában elhelyezett használt sütőolaj-gyűjtő mellett egy asszonyt látott, aki két üveg használt olajat vett ki a tartályból.

– Előtte a flakonokat a fény felé fordítva ellenőrizte, mennyire „tiszta” az olaj. Ott ültem az autóban, és sokáig nem tudtam elindulni” – írta Nyeste József.

A mélyszegénység már nem hír

Kazincbarcikán és környékén egyre többen élnek mélyszegénységben, sokan olyan élethelyzetben, ahol a legalapvetőbb szükségletek – étel, fűtés, tisztálkodás – is napi küzdelem tárgyai.

A városban már az élelmiszerboltokban is áruvédelmi címkét tesznek a parizerre, a tejre, vagy akár a pár dkg felvágottra. Aki pedig ezekhez sem jut hozzá, az már nemcsak szegény, hanem láthatatlan is lett.

– A nyomorban élők nem rosszabbak, nem lustábbak, csak elvesztek a rendszer réseiben” – fogalmazta meg egy helyi szociális munkás. A nyomokban létező szociális háló szándékosan nem kezeli a problémát.

„Szerencséje van, hogy nem büntették meg”

Szerencséje volt az asszonynak, mert ha ott vannak a közterületfelügyelők megbüntetik, hiszen a használt olaj a MOL tulajdona, amit üzemanyaggá dolgoznak fel, hogy még brutálisabb hasznot biztosítsanak …kiknek is?

Ez a mondat nem csupán cinikus társadalmi tükör, hanem rámutat arra, hogy a rendszer a szegénységet bünteti. Kazincbarcikán a közterületfelügyelők rendszeresen büntetik a koldusokat, a kukázókat, mert nincs elég problémájuk a mindennapi betévő falat megszerzéséért, amit gyakran a kukák biztosítanak.

Aztán ha sok „szabálysértési bírság” összegyül, a szerencsétlen kukázót kriminalizálják! Igazi, keresztényi, emberséges rendszer! 

Az ember ilyenkor szembesül azzal, hogy a választási ígéretek, a politikai szólamok mögött milyen valóság rejtőzik.

Láthatatlan emberek – lyukas szociális háló

A történet többről szól, mint egy elkeseredett nő mozdulatáról. Arról szól, hogy Magyarországon ma százezrek élnek úgy, hogy nem tudják, mit tesznek másnap az asztalra, hogyan élik túl a hónap végét.