Sokak vágya korábban nyugdíjba vonulni, mint a jelenlegi 65 éves nyugdíjkorhatár. Ez teljesen érthető, ki ne akarná korábban abbahagyni a munkát és kedvére alakítani további életét. A K&H Bank felméréséből kiderül, hogy a 30-59 éves korosztály legszívesebben 57 éves korában vonulni nyugdíjba. A Bankmonitor szakértői most azt vizsgálják meg, hogy erre hogyan van lehetőség, ha a nyugdíjkorhatár továbbra is 65 év marad.
A korhatár csökkentése már azért is elképzelhetetlen, mert a magyar nyugdíjrendszer gondjainak fő oka a várható élettartam folyamatos növekedése. Emberi szempontból örvendetes, hogy a világon – így Magyarországon is – egyre magasabb a várható életkor. A jelenlegi nyugdíjrendszer számára viszont ez egzisztenciális probléma.
Mivel a magyar nyugdíjrendszer felosztó-kirovó módszerrel működik – vagyis az éppen aktuális adófizetők „dobják össze” a nyugdíjasok ellátását –, ez a rendszer addig működik jól, amíg a következő generáció elég népes ahhoz, hogy elbírja az idősebbek eltartásából fakadó terhet.
Minél kevesebb aktív korú jut egy nyugdíjasra, annál inkább fenntarthatatlan a felosztó-kirovó rendszer. Tulajdonképpen a magyar nyugdíjrendszer addig volt fenntartható, amíg csak kevesen érték meg a nyugdíjkorhatárt; amint ez általánossá vált, a rendszer jövője veszélybe került.
Az állami nyugdíjkorhatár tehát nem fog csökkenni
Érthető okokból nem lehetséges, hogy az állam már 57 éves kortól teljes jogú nyugdíjat folyósítson. Mivel korai nyugdíjazás ma már nincs, az első néhány évben kizárólag a saját megtakarításaira számíthat az ember.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy ebben az életkorban a nyugdíjcélú megtakarításokhoz sem lehet hozzáférni. Az önkéntes nyugdíjpénztár (önyp) és a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) a mindenkori nyugdíjkorhatárhoz kötött, a nyugdíjbiztosítás pedig a szerződéskötéskor rögzített – jelen esetben 65 éves – korhatárhoz. Így, ha valaki 57 évesen vonulna nyugdíjba, legalább 7–8 évig kizárólag a saját, szabadon felhasználható megtakarításaiból kell élnie.
