Szopkó Tibor zavarodott – itt: Miskolc.

A kampányban még óriási volt a csinnadratta. Villogó fények, nagy szavak, látványos akciók. Amíg a szavazatokért folyt a harc, a fideszes városvezetésnek semmi sem volt drága a miskolciak biztonságára hivatkozva. Tóth-Szántai József nem csak magából, hanem mindannyiunkból is bohócot csinált, amikor még Donald Trumpot is meghívta, nézze meg az „ő kemény legényeit”…

Aztán jött a választás másnapja – és az illúzió kártyavárként omlott össze.

Bár nyár óta nem beszéltünk róla, de a közgyűlési anyagok feketén-fehéren megmutatják a rideg valóságot, a választásokat követően lényegében megfelezték a járatseriffek szolgálati óráit! A hírek szerint ezt azóta még tovább is csökkentették. Ami tehát a kampányban még „halaszthatatlan közfeladat” volt, az a szavazás másnapjára hirtelen másodrangúvá vált.

De nem az óraszámok megnyirbálása az egyetlen sötét folt.

Hová ment a közpénz? A városvezetés a mai napig adós a válasszal, pontosan milyen feltételek és szempontok alapján választották ki azt a kiváltságos magáncéget, amely felvette az évek alatt milliárdos összegeket?

Itt mindössze két logikus lehetőség van – és egyik sem fest jól.

Tiszta politikai cinizmus – A járatseriff-rendszer sosem volt több egy kisstílű szavazatgyűjtő terméknél. Miután vége lett a kampánynak, az óraszámokat azonnal elvágták.

A miskolciak nem díszletnek kellenek!

Akár olcsó trükkről, akár ködös pénzosztásról van szó, a vesztesei mindig a buszon és villamoson utazó polgárok. Mi valódi, fenntartható biztonságot érdemlünk, nem időzített kirakatmegoldásokat.

Itt az ideje nyílt kártyákkal játszani!

Konkrétan kik találták ki ezt a milliárdos keretszerződést?

Milyen eljárás alapján választották ki a vállalkozót?

Miért ér kevesebbet a miskolciak biztonsága a választás után, mint előtte?

Ha szerinted sem lehet a biztonságunkkal és a közpénzekkel kampánytrükkök szintjén játszani,