A csendháborítás éjszaka is folytatódott hajnali fél háromig, a poszt-Csengey tam-tam a művészetek háza előtti gödörből sértette a belváros éjszakai nyugalmát, hogy pár tucatnyi részeg még jobban leihassa magát. Kultúra nyet! Bunkóság dá!

Na de a lényeg: felhívtam egy szakembert a városházán hogy információt kapjak, mert a rendészet folyton arra hivatkozva kerüli el a munkát, és tagadja meg az intézkedést, hogy „van engedélyük”. Amikor kérdem őket, hogy ok, csak árulják el, hogy ki adhat engedélyt csendháborításra, akkor mély kussolás a reakció. 

Tehát megkérdeztem egy illetékest, és természetesen azt a választ adta, hogy ilyen engedélyt nincs joguk kiadni, nem bírálhatják felül az országos jogszabályokat, és ez a lármázási engedély olyan lenne, mintha bemennék a rendőrségre, hogy szeretnék a városban 130-cal száguldozni, adjanak már nekem gyorshajtási engedélyt.

Ez annyira szemléletes példa, hogy még gyengébb szellemi potenciállal rendelkező önkormányzati képviselőknek is fel kellene fogniuk. Képzelhetjük, hogy tombol az IQ egy közgyűlésen, ha annyit sem sikerül felfogniuk, hogy a lakóövezet nem féktelen dorbézolásra való, és a pihenéshez való jog magasabb rendű, mint a piás lármás bulizáshoz való jog. Annyi eszük persze van, hogy nem a saját ablakuk alá szervezik meg az ilyen rendezvényeket.

Viszont lelkifurdalás nélkül markolják fel és szórják el azokat a pénzeket, amelyeket nyilvánvalóan nem a lakosokért végzett munkájuk gyümölcseként fognak fel, hanem inkább a félrenézés „jutalmaként ” kapott kenőpénznek tekintenek.