Megérkeztek az első hírek az Egyesült Államokba költözött Orbán-Tiborcz-családról. A Telex egyik olvasója New York-ban fotózta le őket a Chelsea Market Miznon nevű izraeli étteremben.
A Miznon egy nem túl drága hely, egy falafel-burger 16 dollárba kerül, ami 5300 forint átszámolva.
Orbán Ráhel még júliusban írt arról, hogy vissza akar térni az Egyesült Államokba tanulni és a családdal együtt tervezi mindezt. Az csütörtökön derült ki, hogy a költözés megtörtént. Magyar Péter posztolt először arról, hogy Tiborczék a milánói reptérről felszállva Amerika felé vették az irányt. Később a milliárdos cége, a BDPST Group azt közölte, hogy „Tiborcz István, Orbán Ráhel és gyermekeik a 2025/2026-os tanévet az Egyesült Államokban töltik majd Orbán Ráhel egyetemi tanulmányai miatt”.
14 Responses
New Yorkban zsidó,Delhiben cigány.Ilyen egy tőröl metszett magyar.
zscigány alkalmazkodó „képesség” ezért alkalmazták őket a történelem folyamán felbérelhető spionnak, bérgyilkosnak, kútmérgezőnek, emberrablónak
Zsici a legocsmáx xaj
Úgy látszik a közvilágítást már New Yorkban kell ellenőrizni.
Nehogy ott is fényes karriert fusson be.
valamikor híres volt a kinti „magyar” maffia
FIGYELEM!
Valamelyik pedofil barom itt az északhírnökön azzal turnézik rendszeresen, hogy szegény győzőbácsit meg akarták ölni a zelvtársai azzal hogy kiküldték !!! líbiába
AKKOR ITT ÉS MOST AZ ILLETŐ KEZDHETI ARCON FOSNI ÖNMAGÁT
Remélem megnyugszik örökre és hisz Sípos erzsébetnek 😀
Hatvanpuszta tulajdonosa a csákvári gépjavító állomáson kezdte gyakornokként, majd ott a hatvanas évek végére főgépész lett. Közben belépett az MSZMP-be, előbb KISZ-patronáns, majd propagandista funkcióban. Van-e összefüggés a közéleti szerep és az előmenetel között?
Mindenesetre hamarosan a gánti kőbányához került üzemvezetőként, majd váratlanul megkeresték egy líbiai munkaajánlattal. Át is adom a szót a feleségnek, Sípos Erzsébetnek, aki 2001-ben így elevenítette fel az egészet a Népszavának: „egyszer a polgárdi kőbányából rendeltek tőlük egy gépsort. Megtervezte, aztán elindította. Ennek a híre később valahogy eljutott ahhoz a vállalathoz, amelyik Líbiában nyitott kőbányákat. Oda hívták dolgozni, megbeszéltük, el is ment négy évre. Nehéz volt. A középső fiam esküvőjére például – pedig jó előre egyeztettük – végül mégsem engedték haza. Amikor pedig már a nagyfiúk és [Vitézy] Zsófi kollégiumban laktak, Áronnal együtt én is kimentem, mert tanárt kerestek a magyarok gyermekeinek. Ha úgy tetszik, építettük Kadhafi országát. Olyan körülmények között soha nem fogok élni, mint ott. Csodálatos volt.”
!!!
Akkor ennyit az államközi egyezménnyel Líbiába „száműzött” párttitkár meséjéről..::):):)
Értem. Elvtársaid a Moszkva seggét , Brüsszel seggre cserélték. Ezért voltatok internacionalisták. most vagytok globalisták.
Voltatok ti már minden, csak magyar nem. Egyébként; ….:):):) nyasgem!
Pazmeg! Nem te írtad?
https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1961/1/PhD%20dolgozat_Szilagyi%20Peter_A%20libiai%20monarchia%20a%20fuggetlensegtol%20a%20nacionalista%20forradalomig,%201951-1969.pdf
Ez sem te írtad?
„Borvendég Zsuzsanna
Az „impexek” kora
Külkereskedelmi fedéssel folytatott
pénzkivonás a „népgazdaságból”
a Kádár-rendszer idején
az állambiztonsági iratok tükrében”
Én sem értem a 444-es cikket:
„a magyar állam legalább az ellopott pénz egy részét megpróbálta visszaszerezni. A 80-as évek végén kirobbant Mineralimpex-botránnyal már a sajtó is foglalkozott, de a rendszerválás körüli politikai változások és az ezt követő botrányok elvonták a közvélemény figyelmét. Pedig a belügyi jelentések alapján egy akkora lopásról volt szó, amibe a népgazdaság is beleremegett.
Az olajexportot a Mineralipmex nevű külkeres vállalaton keresztül bonyolították. Azért, hogy az embargókat megkerülve nyugati vevőknek is tudjanak üzletelni, a Mineralipmex vezérigazgatóján, Russay Istvánon keresztül még egy félig osztrák tulajdonú vegyesvállalatot, a Mineralkontoront is bekapcsolták a rendszerbe.
A vegyesvállalat hatalmas lehetőséghez jutott, amikor az Egyesült Államok 1979-ben szankciókat vezetett be Iránnal szemben, Russay pedig megszervezte, hogy az embargót megkerülve a Mineralimpex iráni olajat adjon tovább az egyik amerikai cég, a Philipp Brothers svájci vállalatának. A Philipp Brothers pedig az Egyesült Államokba szállította.
A történet szépséghibája, hogy az állambiztonsági anyagok szerint az amerikai cég komoly vesztegetési pénzeket ajánlott Russaynak. Az üzlet után járó jutalékot pedig az amerikaiak a Mineralkontor külföldi számláira fizették be.
A csúszópénzeknek pedig komoly szerepük lehetett abban, hogy a magyar állam ebből a rendkívüli üzletből is veszteséggel került ki.
Ugyanis ahelyett, hogy szétkeresték volna magukat az amerikaiaknak átcsempészett nyersanyagon, a Mineralimpex jóval olcsóbban adta tovább az olajat az Philipp Brothersnek, mint amennyiért Irántól vette. „
Osztán melyik pesti impexes eftás kereste meg? Mennyit kaszált az üzleten, a mineralimpexes
minden kockázat nélkül.
Nyomta a sódert a népi demokratikus afrikai országok felszabadításáról az impexes eftás?
mennyé’mán
ezt is én raktam be