Azt hiszem, totálisan kiborulnék, ha valaki ebben az állapotban lefényképezne sunyin a mosdóba menet.
Je suis, Orbán Viktor az elzsibbadt derékkal, a fejtámaszt hiába kereső kényelmetlen alvással, az előnytelen testtartással – mondom első reflexből.
És hogy én ezt nem akarom látni. Nincs közöm hozzá. Nem akarom látni a feleségét sem, a közös töpörödött kiszolgáltatottságukat. Eszembe jut Kádár és felesége a vonat mellett botorkálva.
Én nem várom el a miniszterelnöktől, hogy így utazzon. Ellenkezőleg, ő privát emberként is Magyarországot képviseli, legyen olyan a fizetése, hogy a repülés sem fosztja meg a méltóságától. Számos fokozat van a fapadosok szolgáltatása és a magánrepülők luxusa között, kell lennie közbülső megoldásnak.
Csak késéssel esik le a válasz az első kérdésre, miért is látom én mégis ilyen kiszolgáltatottnak az ország miniszterelnökét. Mert ő azt akarja, hogy így lássam.

Egy válasz
semmi különös, csak bízik a nadrágpelenkában