P.Á.: Az úgy volt, hogy bő 2 éve, 2021-ben eljöttünk ide almát szedni, hogy majd csinálunk belőle egy jó cidert. Akkor láttuk meg, hogy eladó a faluvégen a kocsma.

P.Á.: Nagymamám itt élte le az életét, szeretem ezt a vidéket. Már commis-ként merengtem, hogy de jó lenne errefelé megnyitni egy kis éttermet – ha nem is feltétlen Mályinkán, de Szilvásvárad és Lillafüred közelében, ahová Ózdról és Kazincbarcikáról is könnyűszerrel ide lehet ugrani. Mi eleve szerettünk errefelé kirándulni, van egy kedvenc szállásunk is, az otthonos-kandallós Málna Major, ahova jól be lehet kuckózni, még dézsafürdőjük is van. Egy szép téli hétvégére megint csak lefoglaltuk, emlékszem, úton idefelé irdatlan hóviharba kerültünk. Egerből rendes körülmények között 40 perc alatt ide lehet érni, ezt mi akkor másfél óra alatt tettük meg ezen a helybéliek által csak „Mordori útként” becézett szerpentinen. Végül csak befutottunk, boroztunk, főztünk, beszélgettünk, néztük a fehér takaróba burkolt tájat a kertből. És akkor kimondtuk: itt lesz a legjobb, a legőszintébb, Mályinkán, a kocsma helyén. Megtaláltuk tehát az épületet novemberben, januárban aláírtuk a papírokat, aztán jött a rombolás és az építés, amit Luca, a párom jó érzékkel dokumentált és közkinccsé is tett a közösségi média oldalon, jót-rosszat, ahogy jött, őszintén. Szeptemberben pedig beharangozta: 2 hét múlva nyitunk! A konyha fel volt készülve, de például még nem voltak párnák a székeken, képek a falon. A hőskorszakban ketten voltunk Lucával, aztán jött Ildikó harmadiknak, majd egy unokahúg és a barátja. Környékbeli mindenki, ózdiak, illetve abszolút helyiek.