Az elmúlt négy évben sem szakítottam meg a kapcsolatot a Dél-borsodi lakosokkal, így pontosan tudom, hogy sem az egészségügyhöz, sem a minőségi oktatáshoz, sem a munkalehetőséghez való hozzáférés esélye nem javult, sőt tovább romlott a régióban. A választási eredményektől függetlenül nem hagytam magukra az ott élőket. Sokan kifejezetten kértek, hogy induljak újra, hogy legyen valaki, akire jó szívvel tudják leadni a voksukat, de én kivártam. Eddig.

Dobrev Klárával átbeszéltünk sok kérdést, és most már ki merem jelenteni, hogy aggályok, kérdőjelek és félelmek nélkül fogok tudni nekifutni egy újabb országgyűlési kampánynak.

Voltak, akik jószándékkal a Tisza felé próbáltak volna terelni, én mindannyiuktól türelmet kértem, mert úgy éreztem, hogy nem láthattunk tisztán. Valahol bíztam is abban, hogy – felismerve a történelmi lehetőséget – a Tisza meg fogja próbálni a pártpolitikai ellenzék megmaradt tagjait egy zászló mögé terelni, azonban eddig erre irányuló kísérletet sem láthattunk. És bár nem tartom kizártnak, hogy a választásokig ilyen irányú törekvés körvonalazódjon, de arra az eshetőségre is fel kell készülnünk, hogy végül nem fog.

Én nem csak kormányt, vagy miniszterelnököt akarok váltani. Az én szememben a jelenlegi egy fullasztó, dohos, elavult, kártékony és bűnös rendszer. Így aztán nem kérdés, hogy a valódi változás esélyét csakis annak teljes lebontásában, és egy igazságos, élhető, európai, modern Magyarország felépítésében látom. Az mindenki számára világos, hogy a rendszerváltáshoz parlamenti kétharmad szükséges. Na de milyen kétharmad?

Tanulnunk kell az elmúlt 35 évből, de különösen fontos a mögöttünk álló 15 kínkeserves évből levonni a megfelelő következtetéseket.

Az egyik legfontosabb következtetésem, hogy amíg a legerősebb fék és ellensúly a hazai törvénykezésben egy egyszerű kétharmad, addig ügyelnünk kell arra, hogy soha többet ne kerülhessen parlamenti kétharmad egyetlen párt, vagy – funkcionálisan – egy személy kezébe. Amikor majd az új országot építjük fel, további feltételekkel kell megerősítenünk a jelenlegi kétharmad intézményét (hiszen ez a fék jelenlegi formájában, láthatóan könnyen kiiktatható), de egyelőre ez a feladat még messze van.

Őszintén remélem, hogy 2026-ban egy demokrata kétharmad jöhet létre! Azonban az, hogy soha többet ne szerezhessen parlamenti kétharmadot önmagában egyetlen párt – még akkor sem, ha annak vezetője karizmatikus és szimpatikus – nem pusztán a demokrata pártok, hanem minden ellenzéki szavazó felelőssége is. Ne feledjük, 35 évvel ezelőtt Orbán Viktor is annak tűnt, aztán látjuk mi lett a vége…

Ha valóban új rendszert akarunk építeni, annak egyik legfontosabb alapja, hogy ne csak kétharmadot szerezzünk, hanem gondoskodjunk annak sokszínűségéről is. Jól működő, kormányon belüli fék és ellensúly lesz szükséges. Senki sem vitatja, hogy Magyar Péter szervezete támogatottságát tekintve magasan kiemelkedik a teljes pártpalettából. Ez nem kérdés. A kérdés az, hogy belefutunk-e újabb 15 kínkeserves évbe csak azért, mert továbbra is „fekete, vagy fehér” – alapon kommunikálunk, ahelyett, hogy vállalnánk a kérdések árnyalását. (amire persze időt és energiát kellene szánni)

Az egypárti kétharmad kifejezetten veszélyes. Az elmúlt 15 év ennek a tökéletes bizonyítéka.

Most még van lehetőség változtatni, és előkészíteni egy valódi rendszerváltást…

De egy gyors gondolatkísérlet erejéig képzeljük el azt az eshetőséget, hogy újra egypárti kétharmad születik 2026-ban, csak ezúttal nem fideszes, hanem tiszás!

Akkor ismét egy párt fogja megírni az új alkotmányt mindenki más beleszólása nélkül? Új főügyészt és államfőt is egyetlen párt fog kinevezni? Egyetlen párt önmagában fogja intézni az elszámoltatást és vagyonvisszaszerzést?

Egy így kinevezett főügyész vajon mennyire lehet majd hiteles? Az így megválasztott államfő mennyire fogja tudni képviselni a társadalmi egységet? Egy új, egypárti alkotmány mennyire lenne elfogadható azok után, hogy 15 éve súlyos problémának tekintjük, hogy a jelenlegi, ezerszer átfirkált alaptörvénybe kizárólag a Fidesznek volt és van beleszólása?

A sort nyilván hosszasan lehetne folytatni, én mégis inkább levonnám az egyetlen ésszerű következtetést:

Kormányt és miniszterelnököt lehetséges, hogy a Tisza egyedül is tudna váltani, de egy stabil, új rendszert kizárólag TÖBBPÁRTI KÉTHARMADDAL lehet majd felépíteni.

Hát ezért indulok el jövőre is a DK színeiben a parlamenti választásokon.

És azért ismét Dél- Borsodban, mert továbbra sem adtam fel, hogy segítsek abban, hogy „Borsod végre a kezébe vehesse a sorsát.”

#2026