Ungváry Krisztián szerint a horvát-magyar viszony egyik legjobb példája a MÁV: hiába nem tartozott Horvátország Magyarországhoz (csak a magyar koronához), minden vasúti alkalmazottól elvárták, hogy tudjon magyarul. Ebben volt nagyhatalmi és nacionalista törekvés is, de ahogy Ablonczy mondta, a horvátoknál ez egyfajta modernizmusellenességgel is párosult: a magyar fejlesztéseket gyanakodva fogadták, az ellenük való lázadás pedig maga után vonta a magyarellenességet is. Ezt a kapcsolatot szerinte jól mutatja az is, hogy Horvátország elszakadásának szimbolikus pillanata az volt, amikor a zágrábi főpályaudvarról leverték a magyar címert – mielőtt még máshonnan leverték volna.
Hübrisz, revízió és a székelyek legendája
A következő kérdés a versailles-i békéről és annak a trianoni szerződéssel való kapcsolatáról szólt. Hatos Pál szerint bizonyos tekintetben a versailles-i békéből következett Trianon is, de belejátszott az is, hogy a francia diplomácia több kérdésben engedett a román vagy a szerb igényeknek. A versailles-i békéről már annak idején is sokan gondolták, hogy hübriszes, de volt előzménye is: a breszt-litovszki béke és a bukaresti is hasonlóan igazságtalan volt. Voltak „ennek a hübrisznek előzményei, amelyeket gyakran nem emlegetünk”.
Itt kerültek szóba a szuperszékelyek: a kérdezőnek feltűnt, hogy a nemzeti összetartozásról szóló visszaemlékezésen alig esik szó más elcsatolt területekről, miközben Székelyföld, a székely himnusz és a székely zászló mindent visz. Ennek egyik magyarázata az elcsatolt területek nagysága is lehet, de Ablonczy szerint ennél többről van szó. Egy közvélemény-kutatásukban felmérték, hogy a válaszadók hol jártak az elcsatolt területek közül, és Szlovákia vitte el a prímet; Erdélyben kevesebben jártak, de Erdély kiemelt szerepét a mitikus múlt adja. A magyar kultúra védvára, a Vereckei-hágó, a történelmi hagyományok közelebb hozták Erdélyt a magyarokhoz, mint a fizikailag közelebb lévő helyeket, erre pedig a 19. században még rá is erősítettek.
2 Responses
Trianon bibliaolvasással visszaszámlálása volt a világkönyvtár szereplőinek, amit ők elölről kezdtek 1945-ben a családom megáldozásával, hogy ismét összeállíltsák a világ ura, mint sátán országát ezer éves honfoglalóival az ózdi 666 Fenevadnak, romániai cigánysága kivitelezésében az összes összeesküvés elmélet, világ vége végrehajtásával a világmindenség apokalipszisének, amit a családomon és jóembereken hajtottak végre zenei és különféle irányzatával együtt a rock az óra körül kezdetével a pokol angyalainak ellenség és fogadó nélkül. Magyarország olyat akart kottázni az égbe, amit többé nem lehet meg nem történtté tenni, amire nincsenek szavak éjjel-nappali nemi gyalázásával és kínzásával az elmeosztályoknak.
Nyugi van! Ungváryt sohasem fogják felakasztani az alábbi versért. A hazátlanokat semmi veszély nem fenyegeti.
„Üzenet Erdélyből
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!”