A mandineres Lentulai Krisztiánnak adott hosszú interjút Orbán Viktor, a Hotel Lentulai című műsor adását vasárnap délelőtt élesítették a YouTube-on.

Kapu Tibor

Kapu Tibor űrutazásával kezdődött a beszélgetés, ami Lentulai szerint a konzervatív oldalból lelkesedést, az ellenzékből fanyalgást vált ki, mert rengetegbe kerül. Orbán szerint valójában nem pártalapon osztja meg a magyarokat, hanem a magyarok ilyenek: nagyon nehezen megy nekünk egybehangzóan gondolkodni, “majd mikor visszajön Kapu Tibor, akkor majd mindenki azt mondta, hogy hát igen, ez nagy dolog volt.”

Orbán szerint a konzervatív világban biztosan az van többségben, hogy ha összeszedjük magunkat, meg tudjuk csinálni, míg a másik oldal egyszerűen hagyományosan szkeptikus. Szerinte Kapu személyesen azért is hős, mert amikor felment, elsőre Magyarországot kereste a Földre visszatekintve, pedig mondhatta volna azt is, hogy végre, kiszabadultam, vagy mondhatta volna hogy ott van előtte az egész világ.

Foci, Jota

Az autóbalesetben elhunyt Diogo Jota-ról Orbán azt mondta, soha nem gondolta, hogy angol csapatot fog nézni, mert nem tartja nagyra az angol focit, de Szoboszlai, és most már Kerkez és Pécsi Ármin kapus miatt is nézi a Liverpoolt, azóta a dolog személyes, mintha ismerné Jotát is, pedig azon kívül nem ismeri, hogy keresztény portugál emberről van szó, “a mi világunkhoz tartozik.”

Orbán szerint még az ő életében kint leszünk a foci-vébén, sőt, nyolc év múlva döntőt játszunk. Azt mondta, életében először akkor sírt focimeccs után, amikor a ’74-es vébén egy “nyomorult hórihorgas svéd” befejelte, és az addig 3-2-re, továbbjutásra álló magyar válogatott kiesett. Akkor kezdődött meg a lejtmenet, ő ahhoz képest bízik a nyolc év múlva játszandó döntőben.

A varázsgömb és Lévai Anikó

Bogár László azt mondta Orbánról, hogy zabolátlan őserő, de Orbán szerint az inkább a focizáshoz kellett volna, ő saját magát radikális mérsékeltnek mondja: gondolkodásban radikális, de cselekvésben mérsékelt, mert politikában mértéket kell tartani.

A migrációról Orbán azt mondta, neki sincs varázsgömbje, ő csak végiggondolja a dolgokat, így látta előre a migránsválságot is. Erről viszont megjegyezte, hogy annak kezelésében valójában a feleségéé, Lévai Anikóé az érdem, aki először lement segíteni a segélyszervezeteknek, aztán

hazament, és azt mondta Orbánnak, hogy szedd össze magad, menj oda, és ne engedj be egyet sem, mert csak katonaérett, jó fizikumú férfiak jönnek, a menekülés mese.

Unalmas kormány és képekkel való kommunikálás

Ráunhat-e a társadalom a kormányzásra? Elkényelmesedik a fideszes és a fideszes politikus? Orbán szerint az a jó, ha ráunnak az emberek a kormányra, mert akkor mondhatják, hogy lényegtelen, ki van kormányon, de a dolgok rendben mennek. Belgiumban 180 napig nincs kormány, észre se veszed, hogy Olaszországban van-e, nincs-e nem tűnik föl. De Magyarország nem ilyen, itt erős kormányra van szükség Orbán szerint. Az ellenzékkel való harcot pedig nem a focihoz, hanem a rögbihez hasonlította.

“Futás közben kell verekedni, a labda nálad van, viszed, futsz, futsz, futsz, közben támadnak, nem lehet elkényelmesedni, mert letepernek.”

A politikai kommunikáció változásáról azt mondta, már nem a beszéd, nem is az írás, hanem a kép a “dolgok közössé tételének” a fő eszköze. “Mi úgy gondoljuk, hogy a megértés az igazán fontos, de a fiatalok már csak képeket küldenek,a szöveg egyre rövidebb, de el kell ismerni, hogy egy képen sokkal több az infó, mint egy Dosztojevszkij-regényben.” A politikában megértés zsugorodik, a benyomás, élmény, rövidtáv, hangulat válik meghatározóvá. “Ez nem tett jót a szakmánknak, színvonalesés van, nem új színvonal felemelkedése.”

Lázár

Lázár Jánosról Orbán a Lázárinfó tükrében beszélt, azt mondta, ezeken a tájékoztatókon “sikerült elkerülni egy össznépi verekedést, az is szép, de el is mondott minden fontosat.” A kommunikációs képességekről: sokan nem képesek erre, sokan nem is fognak talpon maradni.

Orbán szerint 106 olyan ember kéne, mint Lázár, mert ennyi választókerület van.

Magyar

A Tisza Párt és Magyar Péter is szóba került, anélkül, hogy a pártot vagy a politikust megnevezték volna. Lentulai Magyart elmebeteg, családját eláruló, látványpékséget üzemeltető embernek nevezte, minden mondanivaló nélkül. Szerinte Magyar sikerének titka az lehet, hogy nem kormányzót keresnek a nem fideszesek, hanem hóhért.

Orbán azt mondta, tudna még ilyenebbeket is mondani, de nem mond. De neki ebben nincsen semmi új: arról beszélt, hogy a kérdés mindig az, hogy ki a te gazdád. Azt mondta, az övé a magyar nép, az ellenfeleié meg mindig máshol voltak. De, veti fel Lentulai, ha ezt láttuk már, akkor meg kéne legyen ellene a recept, itt meg még sincs meg.

“Ezzel most nem foglalkozom, de a politikában, taktikában az időzítés a legfontosabb, és egy kormányzó pártnak óriási önfegyelemre van szüksége, nem engedheti meg magának, hogy többet foglalkozzon az ellenféllel 10-15 százaléknál kampányidőszakon kívül” – magyarázta Orbán, utalva arra, hogy majd meglesz a recept. Majd jön a kampány, akkor bele kell állni a harcba, mondta.

“Ez semmi, ami ehhez képest lesz.”

Varga Judit

Varga Juditra tért át a beszélgetés, akit csütörtökön hallgatott meg tanúként a bíróság a Völner–Schadl-ügyben. Orbán azt mondta, “mindig fáj, én végigküszködtem vele az utolsó 1-1,5 évét, legalább háromszor akart lemondani, mert nem bírja, ami otthon van.” Orbán győzködte, hogy tartson ki.

“Ritka, született tehetség, Juditban miniszterelnöki képességek voltak, még 4-8 év kellett volna”

-mondta Orbán. Briliáns a Judit, ez a legjobb szó, fűzte hozzá.

Két szó Gyurcsányról

Asszociációs játékkal folytatódott az interjú, a Lentulai által bemondott nevekre kellett Orbánnak reagálnia, lehetőleg röviden, pár szóval. A teljesség igénye nélkül Kádár Jánosra Orbán rávágta, hogy akasztófa, Antall Józsefre pedig, hogy balszerencse – mármint, hogy csak ennyi élet adatott neki. Horn Gyula: lassú víz partot mos, Kuncze Gábor: üres, Magyar Bálint: faék.

Gyurcsány: Jézus Mária.

Vona Gábor: az ember, aki eltévedt, Schiffer András: szellemileg az én pályám, Dobrev Klára: őt nem ismerem, de nem lehetett könnyű. Demszky Gábor: “Voltam vele fogdán, közös letartóztatásban pár óráig, az nem egyszerű, pláne, ha előtte megvernek, de ő jól viselkedett éles helyzetben, pedig nem babra ment a játék.”

Tarlós István: csak semmi kockázat, Karácsony Gergely: Pride, csőd, dugó. Novák Katalin: “a másik szupertehetségünk, kár.”

Schmidt Mária Orbán szerint a legbátrabb ember, akit valaha ismert. Egerszegi Krisztina: fantasztikus, Darnyi Tamás: ő a király, nem? Kozák Danuta: csendes gyilkos. Kovács Kokó István: van benne politikai tehetség. Détári Lajos: az utolsó zsenink. Orbán arról beszélt, ha nem tud aludni éjjel, és nem akar dolgozni, akkor régi focimeccseket néz, és ráébredt, hogy amikor Szoboszlait nézi, az olyan, mintha Albert Flórián reinkarnációját látná.

Bayer Zsolt: mindhalálig Zsocival, akármiről van szó, fröccsről, irodalomról. Azahriah: inkább nem mondana semmit, mert a népnyelv erőteljesebb kifejezései jutnának eszébe, de egy fiatal és nagyon tehetséges emberről van szó, ezért inkább nem teszi. Hadd boldoguljon, a véglényezés sok, ez ellen megvédi a közösségét, de a siker és tehetség senkit se jogosít fel arra, hogy úgy beszéljen másokról, mintha kapcarongyok lennének.

Utolsó téma: legyen önkritikus, nevezzen meg egy olyan dolgot, amivel nem elégedett vagy már időszerű lenne, és még mindig nem sikerült megcsinálni. Illetve árulja el, ki az a “barikád másik oldaláról,” akivel, bár nem ért egyet, elismeri és követi a munkásságát.

Orbán az önkritikus részhez arról beszélt, hogy rengeteg dolog nincs rendben, ráadásul hiába is lenne rendben, a világ olyan változásokon megy keresztül, hogy ami tavaly még rendben volt, idén már az sincs rendben, igazítani kell rajta. Rengeteg dolgon kell változtatni.

Hiller István az, akivel tudna egy jót beszélgetni, úgy látja, bár ő nagyon balos, ő maga pedig onnan nézve nagyon jobbos, de vannak pontok, amikről elindulva tudnánk egymással izgalmas beszélgetést folytatni.