Egy politikai fogoly önvallomása a „Búza téri sorsirányító”-ban
Írta: Kis József
1955 őszén egy ivádi parasztember, Ivády László Kázmér sínylődött az ÁVH Borsod megyei Főosztályának épületében. Minden bizonnyal önvallomást kellett írnia, mert jó pár papírost és ceruzát kapott, ő azonban ihletett kaphatott, mert vallomását egy kereken száz versszakból álló költemény formájában rögzítette.
A történet 1953-ban kezdődött. Borsodnádasdon egy Erdei István nevű lemezgyári munkás beszélgetett, politizált kollégáival az egykori Gedeon-féle vendéglőben. Addig-addig folyt a szó, míg végül úgy döntöttek, rendszerellenes illegális szervezkedést alakítanak azzal a céllal, hogy egy amerikai támadás esetén rendfenntartó alakulatként fenntartsák a közbiztonságot és átvegyék a hatalmat. Megválasztották vezetőjüket Kormos Birka Ferenc hengerész személyében, majd elégedetten távoztak. A jelek szerint a megegyezést szinte senki sem vette komolyan, egyedül Erdei István lépett a tettek mezejére. 1953 nyarán egymás után szervezte be ismerőseit, munkatársait a szervezkedésbe, amely utólag a „Titán” nevet kapta. Erdei első körben négy borsodnádasdi munkást, illetve földművest szervezett be, de emberei is tovább bővítették a mozgalmat, így az illegális csoport csakhamar a környező településekre is eljutott.[1] Volt emberük Járdánházán, Csernelyen, Arlón, Somsályon, Balatonon, Tarnaleleszen, Erdőkövesden és Ivádon is.[2]
Ivádra a szervezkedés Ivády Páldeák László lemezgyári munkás révén terjedt ki, miután 1954 tavaszán szülőfalujában beszervezte Ivády László Kázmér gazdálkodót. A férfi azzal a feltétellel volt hajlandó belépni, ha megismerkedhet a mozgalom vezetőjével. Iván Páldeák így hamarosan összehozta Erdei Istvánnal, aki felkérte, hogy a mozgalom ivádi csoportvezetőjeként szervezzen be megbízható tagokat. Ivády László Kázmér erre vállalkozott és név nélkül már meg is jegyezte, hogy egy volt földbirtokos lányát és egy volt katonatisztet fog először megkörnyékezni, erre azonban sosem került sor. Erdeivel 1955 májusában még két alkalommal találkozott, de a szervezkedés érdekében semmit sem tett, meg sem kísérelt bárkit beszervezni.[3]
A mozgalom közben szépen terebélyesedett, de már a tagszervezés elején súlyos hibát követtek el. Egy járdánházi tanítót is csatlakozásra kértek fel, akinek első dolga az volt, hogy a veszélyes mozgalomról beszámoljon az ÁVH-nak. A titkosrendőrség persze hálásan fogadta a hírt, s a tanítót „Bányai” fedőnéven rögvest beszervezte. Utóbb a szervezkedés egy másik tagját is bevonták a hálózatba – ő a „Csiszoló” fedőnevet kapta –, így már két ügynök vett részt a „Titán” elleni titkos nyomozásban. A besúgók a következő hónapokban a szervezkedés minden találkozóján részt vettek és persze írásban jelentettek az elhangzottakról.[4] Igazából másról nem is tudtak, hiszen a „Titán” sosem aktivizálta magát, új tagok beszervezésén túl csak beszélgettek, tervezgettek. Így szó volt röplapozásról, hogy jó volna akár disszidálás útján is, de kapcsolatot teremteni a „nyugattal”, de az is szóba került, hogy diverzáns akciókat (pl. vasúti sínek robbantását) hajtsanak végre. Ez utóbbit vezetőjük, Erdei István határozottan elvetette, senkinek sem akart kárt okozni.
Az ÁVH által szorosan felügyelt illegális szervezkedés története 1955 augusztusában ért véget. Vezetőit és tagjait letartóztatták, Ivády László Kázmért 1955. szeptember 23-án. Megkezdődött a „vizsgálat”, s ennek hatására készült 1955. október 21-én az az „önvallomás”, amelyben a férfi egy kereken 100 versszakból álló költeménybe foglalta történetét. Versét jelen írás mellékleteként közöljük.
Ivády László Kázmért államrend elleni bűntettel vádolták meg, majd az Erdei István és társai bűnügy VII. rendű vádlottjaként állították bíróság elé. A Miskolci Megyei Bíróság 1955. december 29-én népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételre vállalkozás bűntette címén hat év börtönre ítélte.[5] A Legfelsőbb Bíróság 1956. április 2-án cselekményét a súlyosabbnak minősülő szervezkedésben való tevékeny részvételre változtatta, de büntetését öt év hat hónap börtönre mérsékelte.[6]
A „Titán” szervezkedés érdekessége, hogy az ügyben elítéltek közül néhányan évekkel későbbi kegyelmi kérvényeikben azt állították, hogy szervezkedés nem történt, az egész történetnek csupán annyi alapja volt, hogy beszélgettek, semmi több.[7] A „Titán” tehát elképzelhető, hogy csupán egy kitalált illegális szervezkedés volt, egy mese, s talán épp ezért választott Ivády László Kázmér egy irodalmi műfajt önvallomása megírása helyett.
