Miért Lőtték Le a Németek a Női Katonákat Elfogásuk Után?

Több mint 800 000 nő szolgált a Vörös Hadseregben a második világháború idején, ugyanolyan elszántsággal szállva szembe az ellenséggel, mint férfi bajtársaik. Géppuskákat kezeltek, bombázókat vezettek, mesterlövészként lőttek, és közvetlen harcokban vettek részt a konfliktus legvéresebb frontjain. Nem segédszemélyzetként szolgáltak: harcosok voltak, a szovjet katonai gépezet szerves részei, egy tudatos stratégia eredményeként, amelyet a sürgősség, az ideológia és a német támadás nagyságrendje alakított ki. Tömeges jelenlétük a csatatéren alapjaiban rengette meg a kortárs katonai gondolkodás sémáit, de a nácik számára nem taktikai újításként jelentek meg, hanem torzulásként. A felfegyverzett nőket nem tekintették katonáknak, hanem biológiai és ideológiai fenyegetésnek, amelyet könyörtelenül meg kellett semmisíteni. Miért nem bántak ezekkel a nőkkel hadifoglyokként? Milyen brutális sors várt rájuk, miután a németek elfogták őket?