https://444.hu/2025/05/14/nagytakaritasi-torveny-szerkesztosegeink-kozos-kiallasa-a-sajtoszabadsag-mellettStumpf András: Ez a nyílt autokráciába való átlépés
Pethő András szerint a független újságírás többszörös nyomás alatt van. Egyrészt a technológia változások miatt a befolyása, hatalma lecsökkent, és pénzügyileg is megroggyant a hagyományos az üzleti modellje. A populisták pedig vérszemet kaptak, hogy végre két vállra lehet fektetni a független médiát. Plankó Gergő felvetésére, hogy a Trump által indított nemzetközi hullám miatt érezhette a magyar kormány, hogy most mindent lehet, Pethő azt mondta, hogy biztos adott ilyen lökést, Stumpf szerint Gulyás Gergely a Pride betiltásakor ki is mondta, hogy eddig az amerikaiak miatt nem tiltották be. Pethő szerint a demokráciából az autokráciába történő váltás egy átmenet, nem egyszer csak lekapcsolják a villanyt. Kínában, Oroszországban már itt tartanak. Magyarország is errefelé tett egy jó nagy lépést ezzel a törvénnyel. Stumpf szerint ez a törvényjavaslat a nyílt autokráciába való átlépés. Egy év múlva ilyenkor fogtok-e dolgozni a mostani szerkesztőségetekben? – kérdezte vendégeit Plankó. Stumpf nagyon nagyon reméli, hogy igen, miközben a tendencia nem arra mutat, hogy ezt szeretné a hatalom. Pethő nem akarja elbagatellizálni a helyzetet, hiszen a kormány bármit megtehet, de azért olyan világban élünk, hogy nem olyan könnyű ezeket a szerkesztőségeket eltaposni.
6 Responses
Remélem, igaz Lázár János állítása, amely szerint „olyan politikai közösség vezeti Magyarországot, amelynek a legfontosabb a szuverenitás kérdése”. Ez esetben a „magyarok” újabb és újabb generációinak nevelését és oktatását is át kell hatnia a szuverenitás eszméjének. (Nem vagyok történész, bizonyos tehát, hogy a szakemberek az alábbi listát sokszorosára bővíthetnék. Én csak a nemzeti függetlenség és autonómia legnyilvánvalóbb sérelmeit és megsértőit említem.)
Kezdjük mindjárt Szent István királyunkkal, aki szakítva a magyarok ősi szokásaival, hagyományaival és hitvilágával, II. Szilveszter pápától kért és kapott segítséget a keresztény állam megalapításához és a római katolikus vallás elterjesztéséhez.
Folytathatjuk a sort Salamonnal, aki IV. Henrik német császár támogatásával tért vissza Magyarországra, és jutott trónra, vagy éppen Könyves Kálmánnal, aki pápai jóváhagyással igyekezett legitimálni uralkodását, netán III. Bélával, aki a francia Capeting-háztól remélt támogatást a magyar trón visszaszerzéséhez. V. László többször is kérte Habsburg rokonai segítségét magyarországi helyzetének stabilizálásához. Szapolyai János meg egyenesen I. Szulejmán szultán segítségével szerezte meg a trónt. Úgy látszik, hogy jó sok királyunk nem volt tisztában azzal, amit Kövér László mond: „szuverenitásunk a legfontosabb kincsünk, mert az egyenlő azzal, hogy létezünk.”
Külön fejezetet érdemelnek az erdélyi fejedelmek (Báthory István, Bocskai István, Bethlen Gábor), akik hol az Oszmán Birodalom támogatására és védelmére számítottak, hol a lengyelek, Habsburgok, franciák kegyeit keresték. I. Rákóczi György ráadásul svéd és francia kapcsolatai miatt „belesodródott” a harmincéves háborúba, ahelyett, hogy a béke pártján állt volna.
Thököly Imre az Oszmán Birodalomtól kapott katonai segítséget Habsburg-ellenes felkeléséhez. Felesége, Zrínyi Ilona pedig a francia királlyal és a törökkel is trafikált férje támogatása érdekében. Első házasságából született fia, II. Rákóczi Ferenc ráadásul Lengyelország, Franciaország és Oroszország segítségét kérte szabadságharcához.
Pázmány Péter esztergomi érsek a pápához és a Habsburg-udvarhoz fordult a katolikus ellenreformáció támogatása érdekében. Sajnos ő sem azt vallotta, mint a kiváló Szijjártó Péter: „Elutasítjuk a külföldi beavatkozást belügyeinkbe, a magyar nép döntéseit tiszteletben kell tartani.”
Kossuth Lajos a forradalom és szabadságharc bukása után Franciaországtól, Angliától és az Egyesült Államoktól remélte a magyar függetlenség ügyének felkarolását.
Horthy Miklós Németország és Olaszország támogatását kérte revíziós törekvéseihez (sikerrel), majd a háború vége felé az angoloknál próbálkozott (sikertelenül). Nagy Imre is hiába kért segítséget a Nyugattól meg az ENSZ-től, és az emigrációba kényszerült Kéthly Anna sem tudta felébreszteni a nyugati hatalmak lelkiismeretét. Mai álláspontunk szerint: szerencsére!
Végül meg kell említeni Antall Józsefet is, aki viszont a rendszerváltás után sikeresen kérte többek között Németország és az Egyesült Államok politikai és gazdasági támogatását a demokratikus átmenethez és az euroatlanti integrációhoz. Pedig Kocsis Máté szerint: „szuverenitási kérdés, hogy ne külföldi államok, tőkés csoportok vagy a pénzügyi világ finanszírozza a politikát.”
Unalmas
„Magyar Hang” uszítás Hamburger Béla elvtárstól.
Már annyiszor felmerült bennem, hogy az összes ” független ” újságíró annyire sötét amennyire mutatják magukat. Én értem, hogy forszíroni kell a témát, de ennyire már ne csinálják a hülyét magukból, mert siralmas.
És mégis ezektől a hülyéktől fosik ennyire a csúX Xtkány?
Ne zavarjon, hogy most épp magadból csináltál hülyét.
Most mit tegyünk?
A présember felesége egy kicsit túltolta. Az ágyban mindig ő volt felül.
hatás— ellenhatás