Mégis mi a gond Zelenszkij öltözetével?
III. Károly királynak nem volt problémája vele, ahogy az Európai Parlamentnek vagy az amerikai Kongresszusnak sem. Három éve, Oroszország inváziójának a kezdete óta Volodimir Zelenszkij magán viseli a háborút, amelyben az országa áll, és világossá tette, hogy ez egészen addig így lesz, amíg véget nem ér Ukrajna orosz ostroma. Csak Donald Trump nem akarja ezt megérteni.
Az elfajult pénteki Trump–Zelenszkij-találkozón rengeteg súrlódási pontot lehetett beazonosítani a tárgyalófelek között, de az egyik legmeglepőbb konfliktusforrás Volodmir Zelenszkij öltözéke volt. Az ukrán elnök a háború kitörése óta a védjegyévé vált puritán pulóverét viseli minden egyes nyilvános megjelenésén, hol olívazöld, hol barna színben, az amerikai látogatásán pedig történetesen feketében, rajta a nemzeti jelképként használt háromágú szigonnyal.
Bár az öltöny-nyakkendőhöz képest alulöltözöttnek tűnt, valójában a mostani egy fokkal kifinomultabb öltözék volt, mint amit a Biden-kormányzat idején az Egyesült Államokban tett korábbi látogatásai során viselt: akkor egy egyszerű melegítőfelső volt rajta – szintén a háromágú szigonnyal hímezve.
Zelenszkij nem kényelemből viseli a „háborús egyenruháját”. Egyrészt ez a szolidaritás jele a katonákkal, akik három éve kockáztatják az életüket a fronton, másrészt üzenet a világnak:
egy háborúban álló ország elnöke, a fegyverropogás pedig nem a nyakkendők és Hugo Boss öltönyök ideje.
Zelenszkij ruhaválasztása egyébként régóta irritálja a Trump-holdudvart. J. D. Vance már 2023-ban nehezményezte, hogy az ukrán elnök ilyen öltözékben léphetett be a szenátusba, de akkor még csak a közösségi oldalakon tette ezt.
Pénteken viszont már kamerák előtt, élő adásban állították pellengérre az országa sorsáról tárgyalni próbáló Zelenszkijt azért, mert nem öltönyben lépett be a Fehér Házba.
„Hogy kiöltözött ma” – ez volt Donald Trump első szava az ukrán elnökhöz, amikor az kiszállt az autóból. Nyilván az amerikai elnök is tudta, hogy Zelenszkij három éve minden egyes nyilvános szereplésén így jelenik meg, mégis személyes sértésnek vette, hogy a vele való találkozón is a háborús elnöki egyenruháját viselte. A személyes sértettséget sokszor politikai döntések alapjának tekintő Trump az alelnöke aktív közreműködésével aztán a későbbiekben is ügyet csinált abból, hogy Zelenszkij mit visel. Az öltözékébe a hálátlanságot és a tiszteletlenséget látták bele, amivel a vita során többször is megvádolták. Trump memóriájából ekkor talán már kiradírozódott az a jelenet, hogy Elon Musk pólóban és baseball sapkában bohóckodott nem olyan rég az Ovális Irodában és a kabinetülésen is.
Trumpék kezére játszott aztán az egyik, magát százszázalékosan trumpistának valló riporternek, Brian Glenn-nek a felesleges, a találkozó tétjéhez képest nevetséges megnyilvánulása, azt a mélyenszántó kérdést tette fel ugyanis Zelenszkijnek, hogy miért nem visel öltönyt. „Ön az ország legmagasabb szintű hivatalában van, és nem hajlandó öltönyt viselni. Van önnek öltönye? Sok amerikainak problémája van azzal, hogy ön nem tiszteli ennek a hivatalnak a méltóságát” – játszotta el Trump szócsövének a szerepét a Real America’s Voice tudósítója.
Zelenszkij, láthatóan és érthetően irritáltan, a „nem hiszem el, hogy ezen rugózik” költői kérdéssel az arcán, de mégis kulturáltan azt válaszolta, hogy „akkor viselek majd öltönyt, ha vége a háborúnak”, majd egy poénszerű toldással oldani próbálta a feszültséget. „Talán valami olyasmit, mint az öné, igen. Talán valami jobbat, nem tudom. Talán valami olcsóbbat.” De ennek az emberi hangnemnek ekkor már nem volt tere az Ovális Irodában. Nagy valószínűséggel ez a kötekedés is része volt a pszichológiai hadviselésnek, amely aztán a Trump, Zelenszkij és Vance közötti élőben közvetített verbális összecsattanásban csúcsosodott ki.
Volodimir Zelenszkij nem sokkal később ugyanilyen outfitben jelent meg Keir Starmer brit miniszterelnöknél, majd III. Károly királynál is, akiről azt gondolhatnánk, hogy a protokollt és az etikettet élet-halál kérdésnek tekinti, de Londonban nem hogy ügyet nem csináltak az ukrán elnök öltözékéből, de barátian fogadták, és érdemi kérdésekről tárgyaltak vele.
Zelenszkij persze nem talált fel semmilyen divattrendet, háborúk ugyanis eddig is voltak, és az országok vezetői ezt az állapotot az öltözékükkel is tükrözték. A háborús egyenruha egyik leghíresebb példájaként Winston Churchillt szokták emlegetni, aki a légiriadók során könnyen felvehető kezeslábas-szerű ruhában érkezett meg a Fehér Házba, hogy Franklin Roosevelttel találkozzon, jelezve, hogy egy olyan országból jött, amelyet épp bombáznak a németek.
A katonai jellegű ruhák nyilván a politikai kommunikáció eszközei is, tekintélyt parancsolnak, a hazaszeretet jelképei, az erő és az elszántság üzenetét hordozzák. Zelenszkij nemcsak az ukrán katonák iránti tiszteletből viseli, hanem azt is jelzi, hogy a tárgyalópartnerei egy olyan emberrel állnak szemben, aki épp a frontról jött, és egy sürgető problémára keres megoldást: a békéhez érdemi segítségre van szüksége.
A háború valóságáról persze Donald Trumpnak nincsenek első kézből információi, hiszen soha nem szolgált a hadseregben, és még a vietnámi háború idején is orvosi felmentést kapott a sorozás alól, mert állítólag csontsarkantyú volt a lábán.
A Donald gyerek már akkor is elmeroggyant volt.
ÜGYESEK A FOTÓMŰVÉSZ CSALÓK
Értem. Szóval Szíjjas valójában talpig szmokingban sétált a bahreini uralkodó mellett, csak a libsi „fotóművész csalók” varázsolták rá a pólót meg a rövidgatyát. ugye?
a büx xány hivatalos sajtója az eredeti forrása a képnek
akkor szerinted csalók? ugye?
Bocs, de nem én állítottam bárkiről, hogy csaló, hanem a Caps Lock-os idióta, szóval ne velem vitatkozz, hanem vele!
jaja látom mellé ment a válasz
bocs
nem volt katona, de kotona van, ez a lényeg
nem volt katona, de kotona van. Ez a lényeg.
„A magyar kormányfő az MTI szerint a sajtótájékoztatón arról beszélt, „három éve élünk mindannyian a háború árnyékában és a legjobb reményünk most van arra, hogy a háborút felváltsa a béke”. – az van, hogy a háborúra hivatkozva előbb kurvagyorsan rábasztatok mégegy lapáttal a rendeleti kormányzásra, majd reflexből kitömtétek a háborútól szenvedő, közpénznyelő szegény áldozat NER-es vállalkozásokat további százmilliárdokkal. szóval, bekaphatod a faszomat.
” A szüleim 55 évig voltak házasok.
Egy reggel, amikor anyám lement apámnak reggelit készíteni, szívrohamot kapott és elesett.
Apám felemelte, ahogy tudta, és berángatta a teherautóba.
Teljes sebességgel , a közlekedési lámpákat figyelmen kívül hagyva,
a kórházba vitte.
Amikor megérkezett,
ő sajnos már nem élte túl.
A temetés alatt apám nem beszélt,
tekintete elveszett.
Alig sírt.
Aznap este mi gyerekek is csatlakoztunk hozzá.
A fájdalom és a nosztalgia légkörében szép történetek jutottak eszünkbe.
Megkérte a bátyámat,
aki teológus, hogy mondja meg neki, hol lehet anya most ebben a pillanatban.
A bátyám beszélni kezdett a halál utáni életről,
találgatások mentek, hogy hogyan és hol lehet.
Apám figyelmesen hallgatta….
Hirtelen megkért minket, hogy vigyük ki a temetőbe.
„Apa!” – válaszoltuk,
„este 11 óra van, most nem mehetünk a temetőbe!”
Felemelte a hangját,
és üveges tekintettel azt mondta:
„Ne vitatkozzatok velem kérlek,
ne vitatkozzatok azzal az emberrel, aki most vesztette el 55 év után a feleségét”.
Egy pillana alatt tiszteletteljes csend lett, nem vitatkoztunk tovább.
Elmentünk a temetőbe, engedélyt kértünk az éjjeliőrtől.
Zseblámpával mentünk sírig.
Apám megsimogatta, imádkozott és ezt mondta… mi gyerekek, meghatódva néztük a jelenetet:
„El telt 55 év … tudjátok?
Senki sem beszélhet igaz szeretetről…
ha fogalma sincs arról, milyen egy nővel megosztani az életet”.
Szünetet tartott, és megtörölte az arcát.
„Ő és én, együtt voltunk abban a válságban amikor..
munkahelyet váltottam…”
– folytatta.
„Összepakoltunk amikor eladtuk a házat,
és elköltöztünk a városból.
Megosztottuk az örömöt, hogy láthattuk a gyerekeinket befejezni az iskolát és karriert csináltak…
egymás mellett gyászoltuk amikor szeretteink távoztak, s együtt imádkoztunk néhány kórház várótermében.
Támogattuk egymást a fájdalomban, megöleltük egymást karácsonykor,
és megbocsátjuk a hibáinkat…
Gyerekeim ez most már elmúlt…
és én boldog vagyok, tudjátok miért?
Mert előttem ment el.
Neki nem kell átélnie ezt a kínt és fájdalmat,
hogy eltemessen,
hogy egyedül maradjon a távozásom után.
Én vagyok az, akinek ezt át kell élnie, és hálát adok Istennek.
Annyira szeretem őt, hogy nem szerettem volna, ha szenvednie kell…”
Amikor apám befejezte a beszédet, a testvéreimnek és nekem könnyek csordultak végig az arcunkon.
Megöleltük, és ő vigasztalt meg minket:
„Semmi baj nincs…
hazamehetünk,ez egy szép nap volt ”
Azon az estén megértettem.
Hogy mi az igazi mély szeretet…
ami távol áll a romantikától, nem sok köze van az erotikához, vagy a szexhez.
Inkább ahhoz a munkához kötődik ami kiegészít.
A törődéshez és minden máshoz ami az igaz szeretethez kapcsolódik, amelyet két igazán elkötelezett ember vall”.
Ismeretlen szerző