Zömmel a marhaságok, a politikai mocsárban vergődő, anyagi motiváltságba belefulladó, vergődő miskolciak. A nap
Csak összehasonlításképpen néhány emlék. 1973-ban végeztem egy műszaki középiskolában, még abban az évben augusztus 1-jén kezdtem dolgozni az LKM akkor új nemesacél hengerművében. 18 évesen havonta 2400-2800 forint fizetésem volt, Akkor 4 (NÉGY!) forint volt egy liter benzin (vagyis 100 forintért 25 litert kapott az autós a benzinkúton…), 2,80 vagy 3,80 egy kiló lecsó kolbász stb.- stb. Akkor nézzük hozzá mindehhez a több mint 2000 forintos akkori fizetésemet. Ma mennyibe kerül egy liter benzin? Ma mennyit keres egy gyári munkás havonta?… Mit tud venni a fizetéséből?
Ezek tények, ez nem holmi demagógia.
Aztán konkrétan Miskolc.
Mennyire más volt még abban az időben a város. Természetesen akkor is volt jó néhány lepusztult része, de sok kultikus hely is megvolt még : a Roráriusz, a Piva cukrászda, az Aranyszarvas patika, az Avas Szálló, és étterem, a „fapados”, a Weidlich csemege bolt, a régi Búza tér, a „lacipecsenyés” bódékkal, az Erzsébet téren a régi könyvtár, a népkerti legendás salakmotor pálya a versenyekkel, a lóverseny pálya a Kassai utcánál, és hosszan sorolható lenne még.
Mindezekből mi maradt meg? Vagy még inkább: milyen állapotban?
Zömmel a marhaságok, a politikai mocsárban vergődő, anyagi motiváltságba belefulladó, vergődő miskolciak, vezetőinek a döntésképtelensége… Nincsenek már a városnak érzelmi kapaszkodói, csak a sematizmus, a jövőkép nélküliség.
Így épül le sajnos ez az egykoron erős város