
A 22. önkéntes lovashadosztály egyik fiatal tagja megkérte a jelenlévőket, hogy semmilyen felfordulás ne legyen a megmozdulás során / Fotó: Kiss Balázs
⚘️
Kedves követőink! A holnapi nap [2025. február 8-án] csapatunk három fővel képviselteti magát az 1945. február 11-i kitörési kísérlet emlékére szervezett Kitörés Emlék- és Teljesítménytúrán. Reméljük sokatokkal találkozunk majd, illetve szeretnénk mindenkit megkérni arra, hogy kerülje a konfliktuskeltést. Bízom benne, hogy mindenki képes lesz kellő tiszteletet tanúsítani embertársai iránt és lehetőséget biztosítani azoknak akik szeretnék teljesítményükkel leróni tiszteletüket az 1944 novembere és 1945 februárja között zajló budapesti harcokban hősi halált halt magyar, német és szovjet katonák előtt.
⚘️
Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer a IX. SS-hegyihadtest parancsnokának a Dél Hadseregcsoporthoz intézett rádiótávirata 17 óra 50 perckor:
„Az ellátmányt feléltük, az utolsó töltény a csőben. A kapituláció vagy a védőrség harc nélküli lemészárlása között lehet választani. Ezért az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel támadni fogok.
II. 11-én a sötétség beálltával kitörök. Szomor és Máriahalom között kérem a felvételt. Abban az esetben, ha a felvétel ott nem lehetséges, akkor a Pilis hegységbe fogok előretörni. Ott kérem a felvételt Pilisszentkereszt ÉNy-i térségében.
Fényjelzés: 2-szer zöld saját csapat. Ismertetőjelek saját csapataink és repülőink számára: kabátok és vásznak horogkereszt formában történő kiterítése, valamint integetés.
Jelszó: Hindenburg – Hitler.
Gyülekezési hely: Tarján vagy Tokod. Kérem az élelmezést és a sebesültek ellátását biztosítani.
II. 12-ére erős vadászvédelem és bombázóbevetés szükségeltetik az ellenséges tartalékok és az ellenséges mozgások leküzdéséhez a megadott térségben, valamint saját délnyugati irányú mozgásunk védelmére. Kérem az ellenséges erők lekötését minden eszközzel, valamennyi arcvonalon.” [1]
Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának válasz üzenete:
„Német katonák! Magyar fegyvertársak! Abban a pillanatban, amikor hősi harcotok véget ér és katonasorsotok beteljesedik, köszönt benneteket még egyszer a hadsereg és a hon! Hálával és mély tisztelettel hajol meg Németország és Magyarország hős fiai előtt. Eskütökhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztattátok életeteket. Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett vívnotok; s ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségetek. Kötelességtudatotok és állhatatosságotok lehetővé tette a vezetésnek és a csapatoknak, hogy a nyugat-magyarországi arcvonalon harci intézkedéseket hajtson végre az ellenség ellen, amelyek meghiúsítják azt a tervét, hogy az egész hadszínteret összeomlassza, hogy Magyarországot lerohanja és Bécs alá vonuljon. Húsz szovjet hadosztályt, több nehézfegyver-seregtestet és megközelítőleg ezer repülőgépet vontatok magatokra és kötöttetek le. Eredményes védekezésetek jelentősen meggyengítette az ellenség harci erejét. Minden vöröskatona, akit leterítettetek, minden páncélos, amelyet megsemmisítettetek, minden repülő, amelyet lelőttetek, gyengítette az ellenséget, amely a német és a magyar nép megsemmisítésére özönlik előre. A történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok. Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik. Olyan szellemet tanúsítottatok, Budapest katonái, amely által Németország és Magyarország ismét új magasságokba emelkednek fel. Nagyon reméljük hogy egykor majd viszontlátjuk egymást egy nagy, szabad hazában. Tiétek segítő kezünk bajtársak, kik áttörtétek a Budapest körüli gyűrűt!Üdv és hűség a Führernek! Üdv Magyarország Nemzetvezetőjének!” [2]
[1] Pfeffer-Wildenbruch; Balck-seregcsoport, I/A.Nr.225/45 G.Kdos, I.a Topp. al.es I. G. HL mikrofilmtár 898/7213483-7213484. Német nyelvű hadinaplórészlet fordítása.
– Marley, y’ know him, bro’, uh? – füstölte dr. T. H. C., miközben a határkerítés tövében a gödröt ásta, amit majd az Origó lefényképezhet.
– Ki volt az? – kérdezte a frissen átképzett határvadász.
– Aki az I Shot the Sheriff-et énekelte – lelkesedett dr. T. H. C. Nagyon szeretett lelkesedni. – A jamaicai reggae legnagyobb alakja. És például a Jefferson Airplane?
– Kik ezek? – kérdezte a frissen átképzett határvadász.
– Zenészek – mondta dr. T. H. C.. – Az Iron Butterfly nevét sem ismered?
– Nem ismerem – mondta a frissen átképzett határvadász.
– És a Hawkwindet?
– Azt sem – mondta a frissen átképzett határvadász, és paprikavörös lett, és átvette dr. T. H. C.-tól a kövér dekket, beleszívott, aztán régi pszichedelikus nótákat énekelve otthagyták a picsába a gödröt, a határt, az Origót, és ezt az egész lidérces országot, elhúztak Kanadába, ahol összeházasodtak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak, és sosem lett belőlük sem rendes ember, sem pediglen grateful dead.
Torony: – …hogy ne csapjon túl nagy zajt, legyen szíves forduljon 45 fokkal jobbra!
Pilóta: – Milyen zajt csaphatnánk mi 35.000 láb magasan?
Torony: – Olyan csörömpölőset, mint amikor egy 707-es összeütközik az előtte lévő 727-essel…
Torony: – Ön most egy Airbus 320 vagy 340?
Pilóta: – Egy Airbus 340 természetesen.
Torony: – Akkor ebben az esetben lenne szíves start előtt a másik 2 hajtóművet is bekapcsolni?!
Pilóta: – Nagyon kevés üzemanyagunk van! Sürgős intézkedést kérünk!
Torony: – Mi a helyzetük? Nincsenek a képernyőmön!!!
Pilóta: – A 2-es kifutón állunk, és egy örökkévalóság óta várjuk a tartályautót!
Pilóta: – Itt a KLM 114… Startengedélyt kérünk!
Torony: – Bocs, de nem kaptuk meg a repülési tervüket. Hova szeretnének repülni?
Pilóta: – Természetesen Berlinbe, mint minden hétfőn!
Torony: – De ma kedd van!
Torony: – Magassága és helyzete?
Pilóta: – 1.80 magas vagyok, és baloldalt, elöl ülök…
Torony (egy kisgéphez, egy nagyon durva landolás után)
– Ki van a fedélzeten?
Pilóta: – A pilóta, 2 utas és 1 kutya…
Torony: – Gondolom a kutya vezetett…
Torony: – …van még üzemanyaguk, vagy nincs?
Pilóta: – Igen!
Torony: – Igen, mi?
Pilóta: – Igen uram!
Pilóta: – Jó reggelt Pozsony!
Torony: – Jó reggelt! Csak tájékoztatásul, itt Bécs beszél!
Pilóta: – Én most éppen leszállok Pozsonyban.
Torony: – De ez itt tényleg Bécs!
Pilóta: – Bécs?!
Torony: – Az.
Pilóta: – De miért? Mi Pozsonyba tartunk!
Torony: – … OK! Akkor szakítsa meg a leszállási manővert, és repüljön balra!!!
Pilóta: – …Torony? Sikeresen elértük a 450.000 láb magasságot.
Torony: – Vettem! Ebben az esetben kérem, hívja a Houston-i Űrközpontot!”
Kitörélsbohócok menjetek szopni putyin faszát. Marhák
mocskos nacik
Ez a negyven kilós kisfiú felveszi a német egyenruhát és kimegy katonásdit játszani? Ez lenne a jövő nemzedéke? Isten óvjon ezektől!
Székrekedése van szegénynek. Azért jó, ha felveszi a sisakot, mert összeszarja magát alatta.
Nézz már rá, ez Svejk, csak még fiatalon!
Mi, a 22. SS-önkéntes lovashadosztály hagyományőrzői se nem katonák se nem úgynevezett „neonácik” nem vagyunk. Csapatunk egy hagyományőrző és hagyomány ápoló szervezet, politikai és ideológiai indíttatás nélkül. Katonasorsokat kutatunk, s katonasírokat újítunk fel, tartunk rendben. Legutóbb a gánti és a kápolnapusztai temetőben újítottunk fel 20-30 magyar huszár sírt (1. huszárhadosztály) a HKE-vel közösen. Előbb informálódj kérlek, vagy kérdezz és csak utána fogalmazz meg kritikát. A személyeskedő megjegyzést nem veszem magamra, egyébként 60 kiló a testsúlyom ha ennyire érdekel. A nevem is felválalom: Tisztelettel: Leczkési Zoltán. 🙂
Oldalunk: https://www.facebook.com/share/p/1ABEjUj8kA/
Még el is hinném, hogy nem vagytok neonácik, ha nem lenne a nevetekben az a fránya „SS”!
Mi, a 22. SS-önkéntes lovashadosztály hagyományőrzői se nem katonák se nem úgynevezett „neonácik” nem vagyunk. Csapatunk egy hagyományőrző és hagyomány ápoló szervezet, politikai és ideológiai indíttatás nélkül. Katonasorsokat kutatunk, s katonasírokat újítunk fel, tartunk rendben. Legutóbb a gánti és a kápolnapusztai temetőben újítottunk fel 20-30 magyar huszár sírt (1. huszárhadosztály) a HKE-vel közösen. Előbb informálódj kérlek, vagy kérdezz és csak utána fogalmazz meg kritikát. A személyeskedő megjegyzést nem veszem magamra, egyébként 60 kiló a testsúlyom ha ennyire érdekel. A nevem is felválalom: Tisztelettel: Leczkési Zoltán. 🙂
Oldalunk: https://www.facebook.com/share/p/1ABEjUj8kA/
Kedves Zoltán! A név felvállalása szép dolog, de tanulni, tájékozódni sem utolsó dolog. Informálódj kérlek, mielőtt náci egyenruhát veszel fel. Ezek alatt a jelképek alatt emberek millióit kínozták és ölték meg, a fél világot elpusztították. Ne várj tiszteletet addig, amíg ezt viseled, mert ezekkel a jelképekkel bizony szadista gyilkosokkal azonosítod magad. Ez teljesen jogosan kelt felháborodást minden jóérzésű emberben. Fiatal vagy még, egy békés, boldog jövőért kellene hasznosítanod az energiáidat. Ebbe a katonasírok ápolása simán beleférhet, mert a sorozott kiskatonák nem tehettek a sorsukról. De a jelképek viselésével már átléped a tisztesség határát.
Helló Zoli! melyik távot csináltad meg, mennyi idővel és ebben a cuccban mentél? Hodeg ellen mit vettél fel? Milyen bakkancsban meneteltél? Az eredeti volt?
„Tisztelt honfitásrsaim! Mindenkitől bocsánatot kérek mert volt néhány választás , mikor erre a gané bandára szavaztam😢😢😢
Csakugyan sötét korszakban élek!
A jámbor szó balga! A síma homlok
érzéketlenségre vall. A nevető
az iszonyatos hírt
még nem kapta meg.
Micsoda korszak ez, ahol
csaknem gonosztett a fákról beszélni,
mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed!
Számíthatnak-e bajbajutott
barátai még arra, ki ott az utcán
nyugodtan lépdel?
Igaz: még megkeresem a kenyerem.
De higgyétek el: csak véletlen ez. Egyetlen
tettem sem jogosít fel arra, hogy teletömjem magam.
A véletlen kímélt meg. (Ha szerencsém kihagy, végem.)
Azt mondják: Egyél és igyál! Örülj, hogy van mit!
De hogyan ehetek és ihatok, amikor
az éhezőtől ragadom el étkem,
s a szomjanhalótól pohár vizemet.
És mégis eszem és iszom.
Szívesen lennék bölcs is.
Ősi könyvekben írva áll, mi a bölcsesség;
a világ harcától távol maradni s rövid
időnket félelem nélkül élni le.
Bölcsnek számít az is,
aki megvan erőszak nélkül,
a rosszat jóval viszonozza,
s vágyait nem tölti be, hanem elfelejti.
Mindezt én nem tudom.
Csakugyan sötét korszakban élek.
II
A városokba a zűrzavar idején jöttem,
mikor az éhség uralkodott.
Az emberek közé a zendülés idején jöttem,
és együtt lázadtam velük.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
A csaták szünetében költöttem el étkem.
A gyilkosok közé feküdtem aludni.
Hanyagul ápoltam a szerelmet,
s a természet türelmetlenné tett.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
Az utcák posványba vezettek az én koromban.
A beszéd elárult hóhéraimnak.
Nem tehettem sokat. De nélkülem az uralmon levők
biztosabban ülnének helyükön, ezt remélem.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
Erőm csekély volt. Nagy messzeségből
villant a cél,
jól láthatón, noha én bajosan
érhetem el.
Így telt el időm,
mely e földön énnékem adatott.
III
Ti, akik fel fogtok bukkanni az árból,
amelybe elsüllyedtünk,
ha gyengéinkről beszéltek,
gondoljatok
a sötét korszakra is,
amelyből megmenekültetek.
Hisz mi cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat,
amíg átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve,
Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás.
De eközben tudjuk:
az aljasságra vicsorgó gyűlölet
is eltorzítja az arcvonásokat.
Az igazságtalanság miatt érzett haragtól
is bereked a hang. Ó, kik a nyájasság
számára akartuk előkészíteni a talajt,
még mi sem lehettünk nyájasak.
De ti, ha eljön majd az a kor,
hogy az ember az ember segítője lesz,
gondoljatok ránk
kímélettel.
(Eörsi István fordítása)