Yuval Noah Harari – ha tetszik, ha nem – korunk egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Ezzel nem azt állítom, hogy a legmagasabb tudományos szinten álló, mindig beton szilárdságú alapzatra épített gondolatokat megfogalmazó gondolkodója, hanem azt, hogy szinte nincs még egy olyan tudós, akinek a véleményére ennyire figyelnének a laikusok (és talán a döntéshozók is). A tudomány magas szféráiban sokan lenézik őt, afféle ripacsnak tartják, aki a népszerűség és a könyveladások felturbózása kedvéért szenzációhajhász elméleteket gyárt, majd azokat kétségtelenül kimagasló történetmesélési tehetsége révén tudományosnak tűnő köntösben tálalja a nagyközönségnek. Ebben biztosan van igazság, de Hararinak valóban vannak érdekes gondolatai, és a következtetései – bár bátrabbak a legtöbb (kicsit unalmas) tudós kinyilatkoztatásainál – sokszor egyáltalán nem tűnnek légből kapottnak.

Legújabb könyve, a Nexus valószínűleg korunk legdivatosabb témájával, a mesterséges intelligenciával (illetve tágabb értelemben az információ emberiség történetében játszott szerepével) foglalkozik. Talán nem okozunk meglepetést azzal, hogy az MI által meghatározott jövőt a szerző nem éppen pozitívnak látja (láttatja). Sőt, jövendölései még a szokásos, disztópikus sci-fikből merítkező pesszimista jövőképnél is sokkal apokaliptikusabbak. Ezt persze elintézhetnénk annyival, hogy a könyv csupán egyike a laikus olvasók ösztönös félelmeire rájátszó tucatműveknek (amelyeket bárki meg tudna írni, aki alaposan ismeri a Terminátor-filmek forgatókönyvét), de a Nexus kiemelkedik az emberiség számítógépek okozta pusztulásáért aggódó (vagy éppen riogató) könyvek sorából.

A könyv igazából két könyvet tartalmaz: az információs hálózatok múltját bemutató történeti részt és a jelen, illetve a közeljövő lehetséges forgatókönyveit, valamint a pusztulásunk megelőzésének módszereit tartalmazó jósló részt. A történeti rész vezérfonala szerint a diktatúrák és a demokráciák között mindig is az volt a legnagyobb különbség, ahogyan az információt kezelték. A diktatúrák igyekeztek ellenőrizni, elfojtani és manipulálni az információ szabad áramlását, a demokráciák viszont a mind teljesebb transzparenciára törekedtek. Ugyanakkor csalóka lenne azt hinnünk, hogy a totális információszabadság szükségszerűen jobb világot hoz, hiszen az információs csatornákon megtévesztő álhíreket is lehet továbbítani. Harari szerint az MI például úgy is leigázhatja az emberiséget, hogy dömpingszerűen hamis híreket kezd ontani ránk. Ettől senki sem fogja már tudni megkülönböztetni a valóságot és a hazugságot, így összeomlik a társadalom.

Harari attól tart, hogy „szilícium(vas) függöny” ereszkedik közénk és az általunk teremtett algoritmusok közé, és az MI totálisan ki fog zárni minket a saját diskurzusainkból és az eszmék áramlásából. Vagyis gyakorlatilag visszataszít minket az őskorba. Ezt a tudós szerint csak azonnali, szigorú és mindenki által kötelezően betartott szabályozással lehetne megfékezni, de a világ jelenlegi fragmentált állapotát tekintve erre minimális az esély. Az MI valószínűleg mostanra már kicsúszott a kezünk közül.

Yuval Noah Harari: Nexus. Ford.: Torma Péter. Animus, 2024. 7980 Ft